Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák
A gondolatok nem jönnek, elsüllyedtek. Arra sincs erőm, hogy a ceruzát vezessem a papíron. Mi volt ezalatt a négy nap alatt? Az ember nem képes ennyi mindent befogadni. Melyik napon mi történt? Összekavarodik minden. Visszajött Ovszjannyikov, leült mellém a fűre. Hallgattunk egy ideig. Andrejasinra gondolunk. Hallgatunk.- Amikor Romanyuk meglőtte az ujját, az melyik nap volt?- Az ostoba, azt hitte, hogy olyan könnyen leszerelik. Most majd hadbíróság elé állítják.- Kolesznyicsenko ravaszabb volt, ő még a támadás előtt jókor megszökött.- Egyelőre nyoma veszett. Lementünk a patakhoz, derékig megmosakodtunk. Esteledik. A nap leereszkedik a falu felső házai mögé, aztán a dombtető mögé, és hamarosan a németek mögé. Most az összes megfigyelőnket vakítja. Fél nyolc. Olyan másfél óra múlva megkezdődik az igazi munka. Fél nyolc? Nekem valahová mennem kell nyolcra: Ja, Bojev hívott. Elmenjek, ne menjek? Nem szolgálati elöljáróm, de jó szomszéd.- No, Botnyev, vedd át az ügyeletet. Én egy órácskára elmegyek. De a fejem még mindig kába. Könnyű odatalálni: a vezetékük mentén kell menni. (Csak a vezetékek kereszteződéseinél nem szabad eltévedni.) Átvergődtem egy dolinán, felkaptattam a magasan fekvő, egyenes utcához. Az utcában lehetett vagy tíz ház, mind épségben, a lövedékek elkerülték. Este lévén, feltámad a remény: itt is, ott is feltűnnek a helyi lakosok, végzik a ház körüli teendőket, egyeseknek még a háziállatok is megvannak. Távolabb gabona- és krumplifóldek. Majd újra egy lejtő következik - és a bokrok közt Bojev tüzérosztály-törzsének egy autója, egy ZISZ, saját készítésű, fedett karosszériával. Látszik rajta, hogy úttalan utakon jött ide, a füves térségen át. Az autó mellett Mjagkov ütegparancsnok és a tüzérosztály politikai biztosa áll cigarettázva.- Itt van a tüzérosztály parancsnoka?- Itt.- Mit akar tőlem?- Menj föl, majd meglátod. Ok is jönnek. Egy odaállított kis lépcsőn fölmászunk, és bemegyünk egy alacsony, furnérlemezből készült kis ajtón. Egy középen álló munkaasztalról, amit csavarokkal erősítettek oda, leszedték a rajztáblát, a térképeket, a papírokat; mindezt lerakták valahova a sarokba. Az asztalra leterítettek két hímzett törülközőt, terítő gyanánt; van rajta egy fehér, nem katonai demizson, nyitott konzervek - amerikai kolbász- konzerv és orosz halkonzerv, felszeletelt kenyér, tányéron keksz. És különböző színű poharak, korsók. Bojev mellén baloldalt két Vörös Zászló érdemrend - ritka az ilyen -, jobboldalt a Honvédő Háborúért és a Vörös Csillag érdemrend, a különböző kisebb érmeket nem viseli. Bojev feje valahogy nem kerek, mintha oldalt egy kicsit 136
