Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák

dolat. És az úgynevezett honvédő háború nem alakul vajon át forradalmi háborúvá? Ovszjannyikov nyugodtan figyel. Hallgat. Azóta, hogy benzinport talált a németeknél, már nem hiszi el, amit az újságok írnak - hogy a németek hama­rosan üzemanyag nélkül maradnak. De most az előjelző miatt nyugtalanko­dik:- A fejüket nem tudják kidugni, nagyon kell vigyázniuk.- O-zva beszél: - Rossz helyük van ott. Nézzük meg a térképen: mennyire tudom őket oldalra vinni. Vagy hátra? Gyorsan áthelyezem őket, még csak nem is kell szétkapcsolni a vonalat. Méregetünk a körzővel. Három-négyszáz méterrel arrább lehet helyezni az állást. A fáradhatatlan Ovszjannyikov elment, határozott léptekkel. Mityka Pet- rikin pedig, látom, azon mesterkedik, hogyan tudna elmenni a tóhoz meg- fürödni. Hívja a szolgálatmentes kiértékelőket, akik most éppen az óvóárkot ássák. Mellénk csatolták jobbról a második tüzérosztályt, balról a harmadikat. Beássák azok is a vezetékeiket. Központi állomásunk vezetékei - mint egy fontos törzskaré — minden irányba sugárszerűen futnak szét. A pincébe a tüzérosztályoktól is hárman bepréselődtek, fatuskókon ülnek, a telefon már a térdükön. És most hirtelen engem hívnak a telefonhoz. A 3-as tüzérosztály 8-as tüzérütegének parancsnoka, Tolocskov. Nagyon kedvelem őt. Alacsony ter­metű, vakmerő, a feladatának él, minden másról elfeledkezik. Jó vele lőni.- Célokat adjál, célokat. Unatkozom.- Várj egy kicsit, mindjárt lesznek. Váijuk a bemérést. A 418-ast mérjük be. Hangfelderítés nélkül ritkán lehet megtalálni a tüzérségi célt: csak söté­tedés után, közvetlen megfigyeléssel, vagy ha a löveg helyzete jól látható. Rögtön ezután a 2. tüzérosztálytól is telefonálnak. Hangjáról megisme­rem: maga a tüzérosztály-parancsnok, Bojev őrnagy.- Szása, ma komoly feladatunk van, ne hagyj minket a pácban.- Mindjárt bediktálunk néhány célt, de még nincs kész a bemérésünk.- Mindegy, add meg a célokat. És még valami: estefelé gyere majd ide, a házikóba. Vagyis a tüzérosztály törzsébe.- Miért, mi van?- Majd meglátod. Már indultam kifelé, amikor a lépcsőkön lefelé szinte rohanva jön Jura Kuklin. És a kezembe nyom egy papírlapot, rajta az összes koordináták.- Ha még vár egy kicsit, pontosítjuk.- Köszönöm, rendben. - És rögtön átadom a lapot a mérőasztalnál dolgozó Nakapkinnak. Nakapkin azonnal felviszi mércével, méteres pontossággal, egy fémből készült, ferde vonalazású szögmérős vonalzó segítségével — és a kék, kilomé­teres hálózatú rajzlapon ikszet és ipszilont rak mindegyik figyelőálláshoz, ki­igazítja az előző ideiglenes jelölést. Aztán újra összeköti a figyelőállások pontjait egyenesekkel, újra merőlegeseket húz rájuk, és el tőlük újra suga­125

Next

/
Oldalképek
Tartalom