Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák
rakat vezet a célokra. Kezdve a 415-östől, most az összes cél új dimenzióba kerül. A központi műszer szalagján mindegyik hangérzékelő készüléknek megvan a saját tinta-egyenese. Az álláson levő membrán rezgéseit itt, a szalagon a felvétel kilengései jelzik. A szomszédos hangérzékelők megfelelő kilengéseinek különbsége alapján számítják ki a sugár irányát a rajztáblán. Ideális körülmények között, például éjszaka, vagy nedves hidegben ez a három-négy sugár egy pontban találkozik: ez az ellenséges löveg helye, csak be kell diktálni a mi tüzéreinknek. De amikor sok a hangzavaró tényező, hozzá még ez a hőség is, amikor a hangot elhajlítja a hőmérsékleti inverzió, akkor az összes hangingadozás elmosódott, eltorzult vagy gyenge, a kilengés pillanata pontatlan, akkor miből végezzük a számítást? És ha nem jól sikerül a leolvasás, akkor nem jól mennek a sugarak a rajztáblán. Az áhított pont nincs meg, egy széles háromszögben húzódik szét. Keresheted a pontot. Úgy látszik, most is így lesz. Botnyev Nakapkin fölé hajol, homlokát ráncolja. Botnyewel is már sok mindent átéltünk együtt. Egyik alkalommal - szokás szerint - két külön gépkocsin mentünk. Akijelölt helyhez nem lehetett másként menni, mint a Belouszovóba vezető földúton. De meg kell állni: az út mentén egy karó van leszúrva, rajta a felirat: ,Aknaveszély”. De már kifakult, egyébként is furán volt fólírva. Ha valami oldalúton megyünk, messze eltérünk a céltól. Ej-ej-ej! Lesz, ahogy lesz, meg kell próbálni, orosz módra: találomra. Pasanyin másfél tonnás kocsiján megyünk elöl. Lábbal nyomjuk a padlót - mintegy viszatartjuk az aknát; szemünkkel az utat kémleljük előttünk: nem az alatt a bucka alatt van? nem abban a fellazult foltban? El- zötyögtünk vagy háromszáz métert - akkor halljuk ám hátunk mögött a robbanást. Megálltunk, kiugráltunk a kocsiból, a harckocsi elleni akna a gyalogosra nem veszélyes, és nézünk hátrafelé: Ljahov kocsijának letépte a jobb kerekét és a sárhányóját, de a többi rész épségben maradt - Ljahov is, a katonák is a platón —, de Botnyev (az ő oldalán robbant), noha ő is sértetlen, de rohan, rohan valahová, fölfelé egy dombocskán. Ott fönn magához tér, vad, értetien tekintettel néz - teljesen össze van törve. (Az első gépkocsi haladt tovább, elérte a célt, a másik kocsi legénysége pedig a kezében vitte a legszükségesebbeket. ) Hiába, csak háromszög adódik. Valahol ott van a 415-ös, de nem sikerül pontosan bemérni. Az biztos, hogy százötvenes löveg, és nem is egy. Tovább kell folytatni a bemérést, de a meglévő felvételekből is ki kell ügyeskedni valamit. Belemerülök a 415-ös felvételi szalagjaiba. Az elmosódott első felvételekről leolvasást nem lehet csinálni, de keresni kell valami görbületet, elhajlást, és annak alapján készíteni leolvasást. A helybeliekre, itt, a pincében, rá se nézünk, legfeljebb néha rájuk kiabálunk, hogy ne ricsajozzanak. De most egy kölyök - olyan tízéves forma - megint a lépcsőfeljáró felé igyekszik.- Hová mész?- Megnézni, mi van kint. — Az arca eltökéltséget fejez ki.- És azt tudod, mi az a tűzcsapás? Körül sem tudsz pillantani, már át is lyukasztott egy szilánk. Hányadik osztályba jársz? 126
