Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák

ferde bakon. A pince félhomályában három tizenkét voltos lámpácska ég, az egyik a négyzetesen megvonalazott Whatman-papír fölött. Minden kész.

Fegya Botnyev a katonai dolgokban nem merész, nem magabiztos — de neki, a bemérő-kiértékelő szakaszban, nem is kell. Viszont szívós és akku- rátos, éles szemmel figyel a részletekre, most éppen a hely kiválasztására. (Só't még az összes szomszédos egységekéire is, a technikájukat is ismerni akarja, alkalomadtán átmegy hozzájuk, körülnéz. Ipari technikumot végzett.) Szeret ő maga odaállni a mérőasztal mellé, húzogatni a bemérő' direktrixeket.

De a bemérés egész menete a rejtjelmegoldótól függ. Nálunk Lipszkij az, mérnök-technológus; előléptettük szakaszvezetővé. Amikor nem kell kapkodni a munkában, kereszt- és apai nevén szólítom, egyedül őt az egész ütegben. (Felsőfokú végzettséggel még egy ember rendelkezik az ütegben - Pugacs, a jogász. Nagy dumás, mindig talál valami kibúvót, hogy könnyebb legyen neki. Nem lehet csak úgy szolgálatba küldeni: hol a „politikai tisztnek segít”, hol pedig .katonai újságot” állít össze.)

A pince mélyén tompa mormogás hallatszik:

— Nohát, micsoda zörgés! Micsoda dübörgés...

— Hogy tudnék kimenni megnézni: összetört nálam valami vagy nem tört össze? Egy festett tál ottmaradt, kár lenne érte.- Minden holmidat, Arefjevna, úgyse tudod idehozni. Odapörkölnek egyenesen, aztán még a házadat se találod meg.- No, adja Isten, hogy szerencsésen megússzuk.

Kint már világossárga színekben ég a napfényes, forró nappal. Még az apró felhőcskék is eloszlottak, gyönyörű tiszta az égbolt. No, kapunk ma fent- ről.

Iszakovnál a bokrok közt már füstölög a tábori konyha.

A gépkocsivezetők erőltetett ütemben befejezik a gépkocsik beásását. Aki ráér, segít nekik. Ljahov magas, flegmatikus férfi, soha nem mutatja, hogy elfáradt. Az alacsony, kövérkés Pasanyin, aki Nyizsnyij Novgorodba való, derékig levetkőzött, szőrös melle és háta ennek ellenére verejtékes, homlokát a kezével törölgeti. Óvatlanul elmesélte az ütegben a bánatát: hogyan hagyta el szeretett felesége, az operettszínésznő - így általános együttérzés tárgya lett, ugyanakkor ki is nevetik.

Nálam lézeng még Kocsegarov is, az üteg politikai tisztje; feszült pillanatokban, amikor mindenki lázban van, semmire nem lehet használni, nem lehet munkára fogni. A polgárháborúban sofőr volt, de csak egy járási pártbizottságnál, most azonban eszébe sem jutna, hogy lapátot vegyen a kezébe, és segítsen Pasanyinnak.

Az első hívás a közeli hármas figyelőállásról jön: kihúztuk és bekapcsoltuk a vonalat, most ássuk be magunkat. Mindjárt ellenőriztük is a készüléküket: kocogtassátok meg a membránnál. Igen. Jegyzi a lövéseket. Rendben.

De amikor az egyik figyelőállás fölött elrepül egy repülőgép, az áthallással tönkreteszi három őrs felvételeit.

A pincétől legyezőszerűen szétágazó vonalakat beássák a híradósok, mindegyik a magáét. Félszáz méterre, hogy a sűrű vezetékekbe a lábak bele ne gabalyodjanak, meg azért is, hogy legalább itt védve legyenek a szilánkoktól.

De már megjelennek a repülőgépek: hat Henschel. Először magasan, aztán

121