Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11-12. szám - Géczi János: A rózsa mint jel

Ebben a tanulmányban Borges életművében elemzem a rózsa mint a szerzői kommunikációban kedvelten használt jel tartalmát és az általa közvetített (lehetséges) információkat.

Borgest misztikus költőnek szokás tudni. S mint a misztikusok esetében általában, azt a magatartást hangsúlyozni, amely az elfogadást és a szemlélődést - a világ teljességének valamiféle megélési képességét - állítja előtérbe. A makro- és mikrokozmosz, az ember és az univerzum egységének tudatosulásához szükség mutatkozik olyan közvetítőre — személyre, tárgyra, fogalomra -, amely egyszerre távolságot növelő és csökkentő: az embert külvilágként, a világot emberi részként érzékeltetheti és tudatosíthatja. Borges a rózsát - a tökéletesség egyszerű és bonyolult jegyét - egy ilyen, jelentések garmadáját tartalmazó, érzéki és fogalmi rendszernek állítja. A rózsa: számára egyszerre nyelvtan és olvasat.

A mélységes rózsa / La rosa profunda versben a kontempláció, mint egyetlen helyes magatartási mód tűnik föl.

MÉLYSÉGES RÓZSA (La rosa profunda)

Susana Bombainak

A Hedzsra után ötszáz esztendővel Perzsia ezer minaretje nézte a sivatagi lándzsák betörését, s egy rózsát nézett Nisapuri Attar, így szólva hozzá hangtalan szavakkal, mint aki töpreng, nem imádkozik:- Kezemben zsenge szirmod. Az idő hajlít kettőnket, mit se tudva rólunk, az eldugott kert késő délutánján.

Könnyű súlyod nedvesen csüng a fényben.

Szüntelen ömlő tenger illatod

már hanyatló, öreg arcomba tódul,

mégis messzebb vagy tőlem a gyereknél,

aki álmában látott valaha,

vagy egy reggel tán épp ebben a kertben.

A nap fehérsége lehet tiéd, vagy a hold aranya, vagy talán a kardél bíbor villanása a győzelemben.

Én vak vagyok és tudatlan, de látom, hogy sokféle az út. Minden dolog végtelen sok dolog. Te zene vagy, egek, paloták, folyók, angyalok, mélységes rózsa, meghitt s végtelen te, kit az Úr megmutat majd holt szememnek.

Somlyó György fordítása

1029