Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11-12. szám - Géczi János: A rózsa mint jel
GÉCZI JÁNOS A rózsa mint jel J. L. BORGES ÉRTELMEZÉSE SZERINT A szemiotika az emberi kommunikáció jelrendszereinek vizsgálatával foglalkozik. Ez a tudományterület a maga lehetó'ségei szerint - ha antropomorf módon is - az emberi teljességet igyekszik számba venni - a kommunikáció minden formája és kontextusa segítségével. A rózsa - évtizedes vizsgálatunk tárgya - esetében most nem a Rosa-faj(ok) egyedei közötti, az emberi kommunikációtól merőben eltérő érintkezési mód kerül elő. (A növényi kommunikáció egy növényélettani elemzés tárgya lehetne.) Az ember és a rózsa viszonyában a rózsát mint jelet elemezzük. A rózsa az ember számára mint növény ajelölt fogalmával egyenlő. Jelként már több, egymástól különböző tartalommal rendelkezhet a különböző kontextusokban, s időben, térben változó kommunikációs szituációban különböző szimbólumok számára adhat kiindulási alapot. A rózsa jelentései egészen mások a IX—XI. századi iszlám, illetve keresztény közegben, s egészen különbözőek lehetnek pl. egy szakrális vagy egy profán meghatározottságú szituációban. Az ember számára a rózsa vizuális, érintéses, szagláson, némelykor ízlésen alapuló - szavakat nem igénylő - kommunikációt kínál. Ez a nem-verbális kommunikáció verbálissá válik abban a pillanatban, amikor a rózsát, mint szót használjuk, s egyben ezzel idézzük fel az általa közvetített információt. Az érzékelhető rózsa mint jel tehát gazdag információ-tartalmú. Az információ, amelyet az egyes ember számára közvetít, civilizációfüggő, hiszen a különböző humán közegben a hagyományok alakították ki. Mondhatnánk azt is, hogy zárt rendszer. A rózsa mint jel az iszlámban erősen kötődik Alláhhoz. Ábrázolása, hangalakja, illata, színe, pompája, történet-mitológiája, sőt gyakran a rózsa szó írásképe nem csak magát Alláhot jelképezi, de annál jóval többet: Alláh és a rózsát így-úgy megidéző ember közötti kommunikáció minőségét is. E rózsa a keresztény misztikában is hasonló szerephez jutott. A tökéletesnek talált rózsa mintegy interkulturális kommunikációra nyújt lehetőséget akkor, amikor az ember és egy fölöttes lény/esemény/eszme párbeszédébe kerül. Bármelyik rózsatulajdonság (szín, illat stb.) nemcsak az isteni közeg minősítése, hanem a tökéletesre törekvő ember szándékának jelzője is, és egyszerre közvetítő kapocs, továbbá az adó és a befogadó értékmérője. A rózsa jelképként így válik univerzális értelművé, a paradicsomi tökéletesség eszméjét csupán említésével fel lehet idézni. A rózsa az isteni tulajdonságok transzlátorává válik. 1028
