Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11-12. szám - Mirza Gulam Ahmad: Az Iszlám tanításának filozófiája
deltetését, melyen túlra a dolog lehetőségei nem feszíthetők. Például az ökör legmagasabb szintű működése a szántás, az öntözés vagy a fuvarozás. Képességeiből többre nem futja. Az ökör életének célja tehát ebben a három dologban kimerül. Nincs hatalmában bármi mást elvégezni. De ha megvizsgáljuk az ember képességeit, és próbálunk rájönni, mi a legmagasabb cél, amit elérhet általuk, azt találjuk: az ember a Magasságos Istent keresi. Minden vágya annyira átadnia magát Istennek, hogy semmit se tartson meg sajátjaként, és mindaz, ami az övé, Istené legyen. A többi élőlénnyel közös benne az evés, az alvás stb. természetes szükséglete. Ami a szorgalmat és iparkodást illeti, sok állat messze túltesz az emberen. A virágok esszenciáját összegyűjtő méhek olyan kiváló mézet készítenek, hogy az ember ez idáig még csak hasonlót sem tudott előállítani. Nyilvánvaló hát, hogy a legmagasabb cél, melyet az ember elérhet képességei által: a Fenséges Istennel való találkozás. Életének igazi célja tehát az, hogy szívének ablaka tárva legyen Isten felé. Hogyan érheti el az ember a célját Megkérdezhetjük, hogy miként lehet ezt a célt elérni, és milyen módon találhatja meg az ember Istent. Acél eléréséhez a legelső lépés: hogy helyesen ismerjük fel a Mindenható Istent, és az Igaz Istenben higgyünk. Mert ha már az első lépésünket elvétjük, és például valami madarat vagy állatot, netán az elemeket vagy egy emberi lényt hiszünk istennek, reményünk sem lehet, hogy az Istenhez vezető helyes útra ráléphetünk. Az Igaz Isten segíti keresőit, ám hogyan segíthet egy halott isten a halottakon? A Dicsőséges Isten erről ragyogó példázatot mond: Őt illeti meg az igaz fohász. Azok, akikhez Őrajta kívül fohászkodnak, nem hallgatnak rájuk semmiben, legföljebb úgy, mint mikor valaki kinyújtja tenyerét a víz felé, hogy elérjen a szájához, de nem ér el. A hitetlenek fohásza tévelygésben hangzik el (13:15). A második módszer, hogy tudomást szerezzünk a Mindenható Isten tökéletes szépségéről. Mert a szív természettől vonzódik a széphez. A szép látása szeretetet ébreszt a szívben. Isten szépsége: az Egysége, a Nagysága, a Magasztossága - és a többi tulajdonsága, ahogy a Szent Koránban olvashatjuk: Isten Egyedülvaló. Isten Örökkévaló. Nem nemzett, Őt sem nemzették. Senki nem fogható Hozzá (112:2-6). A Korán ismételten felhívja a figyelmet Isten nagyságára és kiválóságára, és ekképp belevési az emberek agyába, hogy csakis az ilyen Isten lehet a szív vágyainak tárgya, nem holmi halott vagy gyönge vagy könyörtelen vagy erőtlen lény. Isten megközelítésének harmadik módja, ha felfogjuk jóságát; mert szépség és jóság a szeretet két ihletője. Ahogy a jóságra vonatkozó isteni tulajdonságokat összefoglalja a Fatiha szúra, abból kiderül, hogy Isten a semmiből, végtelen jóságában teremti szolgáit, és mindenkor részesülhetnek gondviselésében. Mindennek Ő a fenntartója, és jóságának minden neme megnyilvánult a Teremtményei előtt (1:2-4). Jóságának nincs határa, hiszen Ő maga mondja: Ha meg akarnád számolni Isten jótéteményeit, sohasem érnél a végére (14:35). A Mindenható Isten elrendelte életcél elérésének negyedik módozata a könyörgés, miként Ő maga mondja: Fohászkodjatok Hozzám, és En felelek nektek (40:61). Folyvást buzdítást 1025
