Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11-12. szám - Mirza Gulam Ahmad: Az Iszlám tanításának filozófiája
juk meg kizárólag racionális érvekkel. A Mindenható Isten többféle módot is kínál, hogy már ebben a világban ismereteket szerezzünk az ismeretlenről. Szükséges tehát mindent a maga módján keresnünk, mert csak így remélhetjük, hogy meg is találjuk. Azt is fontos figyelembe vennünk, hogy akik bűnben és tévedésben le- ledznek, azokat Isten Igéje halottnak mondja, az igazakat pedig elevennek. Mégpedig azért, mert akik az istentagadás állapotában halnak meg, tehát evés, ivás, szenvedélyek hajhászása közben, azoknak egyszerűen véget érnek az életfunkcióik, és nem részesülnek spirituális táplálékban. Ok mindenestül meghalnak, és csak azért támadnak majd fel, hogy megkapják büntetésüket. A Dicsőséges Isten így beszél: Aki bűnösként járul Ura elé, a gyehennát kapja [osztályrészül]; sem meghalni, sem élni nem fog benne (20:75). De akiket Isten szeret, azok nem halnak meg testi halálukkal, mert továbbra is részesülnek táplálékban. A barzakh, a köztes lét után következik a feltámadás állapota. Ekkor minden lélek, ha rossz volt, ha jó, ha istenfélő, ha engedetlen, látható testet kap. Ezen a napon fog tökéletesen megmutatkozni az Isten, midőn minden ember színről színre megismeri Urát, és mindenki végleg megkapja, ami jár neki. Ez azonban senkit sem lephet meg, hiszen Istennek minden fölött hatalma van, és azt teszi, amit jónak lát, hiszen megmondta: Hát nem tudja az ember, hogy egy spermacseppből teremtettük? Mégis nyíltan perlekedik. Saját alkotását hasonlítja Hozzánk, és elfelejti, hogy teremtmény. Azt mondja: — Ki kelti életre elporladt csontjainkat? - Mondd: - Aki először teremtette, fel is támasztja őket. Mert O ismeri az egész teremtést (36:78-80). Ha bármit óhajt, elég, ha megparancsolja: - Legyen! és az máris van. Dicsőség Annak, Akinek keze mindenek fölött uralkodik. Hozzá fogtok visszatérni (36:82-84). Ezekben a versekben a Dicsőséges Isten elénk tárja, hogy az O hatalma számára nincs lehetetlen. Aki megteremtette az embert egy hitvány kis cseppecskéből, nem tudja-e másodjára is megalkotni? A tudatlanok ellenünk vethetik, hogy mivel a harmadik fázis, a feltámadás csak hosszú idő után következik be, ezért a barzakh állapota voltaképp csak valami tömlöcféle a jók és a rosszak számára, és az egésznek nincs semmi értelme. Válaszunk: ez tudatlanságból fakadó félreértés. Isten Könyvében két állapot szerepel jók és rosszak megjutalmazására - az egyik a barzakh állapota, amikor mindenki megkapja, ami jár neki, ám rejtett módon. A rosszat cselekvők nyomban haláluk után pokolra kerülnek, a jók pedig azon nyomban égi vigaszra lelnek. Számos vers tanúsítja a Szent Koránban, hogy halála után mindenki azonnal megkapja cselekedeteinek jutalmát. Például ezt olvassuk a jót cselekvőkről: Azt hallotta: - Lépj be a Kertbe (36:27). Egy bizonyos gonosz emberről szólva két jó barátról olvasunk. Egyikük bebocsátást nyert a mennyekbe, a másikuk pokolra került. Aki felkerült az égbe, szerette volna tudni, hol a barátja. Megmutatták neki, hogy barátja a pokol közepén van (37:56). Tehát ajutalom és a büntetés azonnal elkezdődik, a gyehennára ítéltek a pokolba mennek, akik pedig bebocsáttatást nyernek a mennybe, azok az égbe kerülnek. Később azonban eljön a nagy megmutatkozás napja, melynek idejét Isten végtelen bölcsessége jelöli ki. Isten olyannak teremtette az embert, hogy a teremtésben megnyilvánuló hatalmából fel tudja 1021
