Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11-12. szám - Mirza Gulam Ahmad: Az Iszlám tanításának filozófiája
bizonyosságával győződhetsz meg róla, s aztán az ítélet Napján számadásra vonnak, kínok kínjaival lakolsz, és saját bőrödön tapasztalod meg a poklot. A tudás három válfaja Az idézett versekben a Mindenható világosan elénk tálja, hogy a rosszat cselekvők számára a pokol — rejtett formában ugyan - már ezen a világon megkezdődik, és ha magukba szállnának, már ebben az életben meglátnák a poklot. A Mindenható Isten itt a tudás három válfajára világít rá: az értelem bizonyossága által szerzett tudásra, a látás bizonyossága által szerzett tudásra és a tapasztalat bizonyossága által szerzett tudásra. Megpróbáljuk szemléltetni a mondottakat. Ha valaki füstöt pillant meg a távolban, az jut eszébe, hogy füst meg tűz összetartozik, vagyis ahol füst van, ott tűznek is kell lennie. Ez az értelem bizonyossága által szerzett tudás. Majd közelebbi vizsgálódás után látja is a lobogó lángokat - ez a látás bizonyossága által szerzett tudás. Ha bele is lépne a tűzbe, az volna a tapasztalat bizonyossága által szerzett tudás. Ezekben a versekben a Mindenható Isten érzékelteti velünk, hogy a pokol létezéséről értelmünk már ebben az életben megbizonyosodhat, a látás bizonyosságára pedig a barzakhban, a halál és végítélet közötti köztes létben teszünk szert, és az ítélet Napján részesülünk a tapasztalat bizonyossága általi tudásban. A létezés három állapota Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a Szent Korán szerint a létezésnek három állapota van. Az első maga a világ, ezt nevezzük első teremtésnek — ez az erőfeszítések létszintje. Ezen a világon az ember vagy jót, vagy rosszat cselekszik. A feltámadás után a jók tovább gyarapodnak jóságukban, ám akkor már Isten tiszta kegyelméből, nem pedig saját erőfeszítéseik révén. A második a köztes állapot, melyet barzakhnak mondunk. Arabul barzakh olyasvalamit jelent, ami két dolog között helyezkedik el. Azért hívjuk így, mert ez az állapot az első teremtés és a fóltámadás közé esik. A köztes állapotot mindig ezzel a szóval jelölték. A szóhasználat is rejtett bizonyítéka a köztes állapot létezésének. Minanur Rahman című könyvemben kimutattam, hogy az arab szavak Isten szájából eredtek. Az arab az egyedüli ilyen nyelv, a világ legrégibb nyelve, a Legfelségesebb Isten idiómája, minden tudás kútfője, minden nyelv anyja, az isteni kinyilatkoztatás első és utolsó trónusa. Első trónusa az isteni kinyilatkoztatásnak, mert Isten arabul szólott, és az arab nyelv a kezdet kezdetétől Istennél volt. Majd az arab nyelv alászállt a világba, és a népek kialakították belőle a maguk idiómáit. Utolsó trónusa az isteni kinyilatkoztatásnak, mert hiszen Isten utolsó könyve, a Szent Korán, arab nyelven nyilatkoztattatott ki. Az az arab szó, hogy barzakh, a bárrá és a zakha szavak összetétele. A fogalom azt jelenti, hogy a cselekvés révén való érdemgyűjtés véget ér, rejtett állapotba kerül. A barzakh az az állapot, amikor az ember megszűnik halandó lenni, és elválik egymástól a lélek és a test. A testet sírba temetik, erre utal a zakha kifejezés. Az ember immár nem tud jót vagy rosszat cselekedni, mert erre csak a teste segítségével lenne módja. A lélek egészsége nyilvánvalóan a test egészségétől függ. Agyunk egyik részének sérülése emlékezetvesztéssel 1019
