Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11-12. szám - Mirza Gulam Ahmad: Az Iszlám tanításának filozófiája
téteményeiben részesülnek. Az isteni megértésben való kiteljesedésük eredményeként a túlvilág adományaiban részesülnek, melyekből már előre ízelőt kapnak, buzgóságukat serkentendő. Emlékeztetnünk kell hallgatóinkat: az istenfélő ember nem tartozik ehhez a világhoz, azért is gyűlöli őt a világ. Ő az éghez tartozik, és égi adományokban részesül. A világi ember világi jótéteményekben részesül, az égi ember égi jótéteményekben. Jóllehet ezek a jótétemények rejtve maradnak a világi ember szeme, füle és szíve elől, ám akik számára véget ér a világi élet, és inni kapnak a lélek italából, melyet majd valóságosan is ihatnak a túlvilágon, visszaemlékeznek majd, hogy már előző életükben is részesültek belőle. Az is látható lesz azonban, hogy a világnak minderről nincs tudomása. Bár benne volt a világban, ám nem volt a világé, és arról tesz tanúságot, hogy az ég jótéteményei nem a világ jótéteményei, és hogy a világban efféle adományokat nem látott a szeme, nem hallott a füle, nem észlelt az agya. Csupán ízelítőt kapott azokból a másvilági jótéteményekből, melyek nem tartoznak ehhez a világhoz. Előjelei voltak az eljövendő világnak, melyre rákapcsolódva elvágta az evilági élethez fűződő kötelékeket. Három felismerés a túlvilág valódi természetéről Emlékeztetünk mindenkit, hogy a Szent Korán három fogódzót kínál a halál utáni élet megközelítéséhez. Most ezekről fogunk részletesen szólni. Első felismerés A Szent Korán többször is megállapítja, hogy a halál utáni élet nem új jelenség, és minden megnyilvánulása az itteni élet tükröződése. Azt olvassuk például: Minden embernek a nyakába kötöttük a sorsát. Az ítélet Napján írást hozunk neki elő, amit kiterítve talál majd (17:14). Az eredeti arab szövegben a sorsot a ’madár’ jelentésű szó fejezi ki, metaforikusán utalva tetteinkre, hiszen minden jó vagy rossz cselekedet, mihelyt végrehajtottuk, és vége a vele járó munkának vagy élvezetnek, elszáll, mint a madár, csupán nehéz vagy könnyű nyoma marad meg a szívben. A Korán azt az elvet vallja, hogy minden emberi cselekedet rejtett nyomot hagy a cselekvőben, és magával vonja a megfelelő isteni reakciót, s ennek folytán tárolódik a cselekedet gonosz vagy erényes mivolta. A hatás beleíródik a cselekvő szívébe, arcára, szemébe, fülébe, kezébe és lábába. Ezt a rejtett jegyzőkönyvet a túlvilágon lehet majd elolvasni. Az ég lakóiról olvassuk: Azon a napon látod, amint a hívő férfiak és nők előtt s a jobb kezük felől halad tova a világosságuk (57:13). Másutt a rosszat cselekvőkről van szó: Eltölt a vetélkedés, eladdig, hogy fölkeresed a sírokat. De nemsokára megtudod, bizony, hamarosan megtudod! Ha teljes bizonyossággal ráeszmélsz, hogy meglátod a poklot, nyilván a bizonyosság szemével látnád a pokol tüzét. Azon a napon számot kell adnod gyönyörűségeidről (102:2-9). A szerzésvágy holtod napjáig nem hagy nyugton. Szíved reménységét ne a világba vessed. Hamarosan kiderül törekvéseid dőresége, megtetszik világi hívságaid káprá- zata. Ha szert tettél volna a tudás bizonyosságára, már az evilági életben bizton meglátnád a poklot. A köztes lét (a barzakh) állapotában majd a látás 1018
