Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Szepesi Attila: Tündérek és katonák
és időszemlélet vigasztalan tényei. Bepillant a világ ciklikus és nem lineáris szerkezetébe, melyet a körforgás, Nietzschével és Borgessel szólva az örök visszatérés mámora hat át. Világossá válik számára, hogy a különböző világképeket nem az különbözteti meg egymástól, hogy az egyik igaz, a másik hamis, vagy - más szóval - az egyik haladó, a másik retrográd, hanem csak annyi, hogy más nézőpontból látnak és érzékelnek teret és időt, múltat meg jövendőt, s ezáltal más teret és időt érzékelnek, mint mi, más múltat és más jövendőt. Ugyanazokat az összefüggéseket más fényszögek felől nézik. Az animista átlélekíti a világot. Szemlélete pedig az ősazonosság felismeréséből származik. Az „ez mind te vagy” igazságából. Derszu Uzala ezt az alapigazságot a maga profán módján úgy fejezi ki, hogy mindent és mindenkit embernek mond. A vaddisznót éppúgy, mint a varjút, de a napot és a tengert is. Mind ember, jegyzi meg, csak más az inge. Amivel a teremtett világ egységére és egy-eredetűségére utal. A hagyományos szemlélet emlékeztetői figyelmeztetik úton-útfélen az orosz tisztet arra, hogy egy számára nehezen átlátható világban jár. „Közvetlenül a hágón kis szentély állott. Ha az olvasó azt gondolja, hogy ez jelentősebb kőépítmény, akkor bizony téved. Ha a szomszédos fákra felaggatott vörös rongyocskák fel nem keltették volna figyelmünket, tán észre sem vettük volna. Tessék elképzelni két, élére állított lapos követ és egy ugyanilyen harmadikat, amely ezeket felülről befedi. Ez volt az egész szentély! Üregében isteneket ábrázoló hársfakéreg-képecskéket és vallásos felirattal ellátott kis deszkalapocskákat találtunk. Behatóbb vizsgálat után a kövek körül papírmécsek nyomait, kis darabka cukrot lehetett felfedezni. A hegyi szellemnek hozott áldozati ajándékok voltak...” Hasonló szentélyek és apró oltárok jelzik, hogy a térképésztiszt és kozák katonái ismeretlen világban, titokzatos szellemek fennhatósága alatt álló tájakon járnak. Itt mások az összefüggések, mint Európában. Amikor Derszu Uzala és mandzsu társa megpillant egy ördögök lakta szirtet, a kozákok kikacagják. Aztán alig néhány pillanatra rá villám csap a sziklába és olyan hegyomlás indul a tamáskodó katonák felé, hogy alig tudnak elmenekülni a helyszínről. Arszenyev eltűnődik. Megérzi, hogy itt a kövek és a fák beszélnek, hogy itt mindent titkok hatnak át. Amikor egy Szavuska nevű sámán tiltakozása ellenére meg akar érinteni egy nyírfatörzsekből ácsolt mandzsu szentélyt, közeledtére az építmény összedől, és kis híján maga alá temeti a megdöbbent oroszt. És a sámán elmondja: a hegyekben él egy Kakzamu nevű szellem, retekfejű, háromujjú óriás, aki tetszése szerint időről időre nyírfává változik. Azokat a helyeket pedig, melyek a fennhatósága alá tartoznak - ahol sok az öreg, korhadó nyírfa - nem tanácsos felkeresni, mert ott vagy a szellem kíséretéhez tartozó ragadozó ront a gyanútlan közeledőre, vagy kidőlő nyírfa ütheti agyon... Az átszellemített természet titkokkal van teli, bár a csupasz természet önmagában véve csak kuszaság. Korhadó facsonk meg mohos kő. Pocsolyában hemzsegő ebihalak fekete pokla. Burjánzás és elmállás. Férgek összefurkálta, korhadt fatörzsek sora. De a tér és az idő természet-rejtegette titkos bugyraiban, a fák takarásában megőrzött elemi világ, az antik szellem megannyi 893
