Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Pusztay János: A dalosünnep (Baltikumi napló III.)
világ máig az éneklő forradalomról ismer bennünket, olyan népként, amelyik a dalkultúrában látta a szabadsághoz vezető utat és amely ma a szabadságban látja az alkotáshoz vezető utat. A dalok nem mérhetők sem arannyal, sem ezüsttel, sem pedig pénzzel. A dal mozgásba hozza a kerekeket.” Az elnöki megnyitót a dalosünnepek rövid történeti áttekintése követte. A képernyőkön a korábbi ünnepek képei, felvételei jelennek meg, fontos személyiségek, akiknek szerepük volt a korábbi dalosünnepek megszervezésében. Az első este programján komolyzenei műsor állt, észt és nemzetközi kórusművek (pl. részlet Orff Carmina buranajából, Händel Messiásából a Halleluja) csendültek fel. Verdi Nabuccojából a Rabszolgák kórusát tapsvihar fogadta (ti. a szovjet korszakban ezt a művet a dalosünnepeken nem énekelhették). Raimund Kuli Hazám című, Veske versére írt alkotását a kórusokkal együtt a közönség is énekelte, s újrázni kellett. Az est utolsó számaként előadott Kungla népe című műve (az Uka és Vanemuine c. dalmű egy részlete) már igazi népünnepély: a közönség megint csak együtt énekelt a kórusokkal. Július 4. (vasárnap) A dalosünnep második napján a műsor délután kezdődött. Mialatt a közönség gyülekezik, a hivatalos kezdés előtt félórával szólisták, kórusok szinte spontán műsort adnak a kagyló színpada előtt. Köztük volt az az Igor Tonurist kantelejátékos, aki 1997-ben Szombathelyen is fellépett az észt függetlenség napja alkalmából rendezett ünnepségen. Mialatt a közönséget ráhangolták a műsorra, fúvószenekarok népesítették be a kagylót. A koncert elején életműdíjakat adtak át. Igazi népünnepély: a zenekarok, kórusok nagy ovációval köszöntik a karmestereket, a szerzőket, a kitüntetetteket. A fúvószenekarok után a kórusok veszik birtokukba a kagylót. Szinte elképzelhetetlenül jó szervezés: néhány perc alatt kicserélődött a kagyló többezres szereplőgárdája. Először a mintegy tízezer gyermekből álló gyermekkar szerepelt, köztük Lydia Rahula fiúkórusa, amelyik már Szombathelyen is adott hangversenyt. A kórusváltások közben élő beszélgetések néhány illusztris vagy érdekes vendéggel, pl. az ausztráliai vagy az abháziai észtek képviselőjével - az észtek életerejéről, ami egyebek között a dalban van. Egyikük úgy fogalmaz: a dalosünnep nem divat kérdése, hanem az észt kultúra csúcspontja. A dalosünnepen minden korosztály, a kórusok minden válfaja helyet kap. A műsor felépítése bevált szabályt követ: a zárószámok jelentik az eszmei és hangulati tetőfokot. A kórusváltások alatt továbbra is bejátszások korábbi dalosünnepről. Nem egyszer látszott, a szovjet időszak alatt könnyes meghatottsággal énekeltek a kórusok. A műsor utolsó blokkjában már több, mint 20 ezer gyermek és felnőtt énekelte az észt zenekultúra nemzeti tudatot erősítő dalait. A teljes kar által előadott záróblokk előtt bevitték a kagylóba Észtország dalos társaságainak, kórusainak zászlait, hogy majd a műsor után élőképet alkothassanak velük. 880
