Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Papp Endre: Krízistudat és kultúrkritika
PAPP ENDRE Krízistudat és kultúrkritika CZAKÓ GÁBOR: BEAVATÁS Válságirodalmunknak gazdag hagyománya van századunk két háború közötti időszakában. Babits Mihály, Halász Gábor, Kerényi Károly, Németh László, Szerb Antal, Várkonyi Nándor - sorolhatók a nevek a magyar esszéírás nagyjai közül, akiket megérintett a kor kulturális és történelemfilozófiai krízistudata. S természetesen kitüntetett figyelemmel kell emlékezni Hamvas Bélára, akinek munkássága - bár saját korában írásai nem jelenhettek meg, ezért csak az utóbbi években válhatott szellemi életünk egyik kiemelkedő ösztönzőjévé — összekötő kapcsot jelent a húszas-harmincas évek és napjaink ezredvégi kritikai irodalmában. Utóbbinak karakteres képviselője Czakó Gábor. Az író Beavatás címen gyűjtötte egybe a Duna Televízióban 1997 vége óta azonos címen futó műsorának szerkesztett anyagát. Mielőtt tüzetesebben szemre vételezném Czakó esszéit, rövid kitérőt teszek, hogy bemutathassam azt az episztemológiai környezetet, melybe az írások illeszkednek, s amely minden bizonnyal befolyásolja a szerző szemléletét. Az esszé bátran nevezhető korfordulós válságműfajnak. A XIX. század végi, illetve a XX. század első felének nyugat-európai életfilozófiai, kultúrakritikai irodalma a nyugati-európai civilizáció hanyatlásáról, a szakrális világrend végzetes szekularizálódásáról, a művelődéstörténeti hagyomány klasszikus értékeinek elvesztéséről, újfajta barbarizálódásról, a tömegek nivellálódásáról, terrorisztikus diktatúrák hatalomra jutásáról hozott létre érzékletes és nagyhatású analízist. Nietzsche, Spengler, Julien Benda, Ortega y Gasset, Huizinga gondolatai erős hatást gyakoroltak a hazai esszéírásra is. Míg azonban e tradíció bizonyos szempontból elágazó genezist — egy filozófiai alapozású, önálló fogalmi-logikai keretek között megnyilatkozó, történetbölcseleti látószöget képviselő, illetve egy inkább aktualizáló, a kor kritikáját morális aspektusból megközelítő, a történelem metafizikai természetű objektív megértését idealizáló szellemi attitűdöt - mutat, addig magyarországi befogadása inkább egységes hagyományként fogta fel a két vonulatot. Tovább színezi a képet az a jellegzetes magyar sajátosság, hogy a trianoni történelmi trauma a nemzeti önkép szorító szükségszerűségként jelentkező újraértésé- hez és a nemzeti sorskérdések egzisztenciális érdekű exponálódásához vezetett. A nyugati világ kulturális kiüresedésének tapasztalatával párhuzamosan kikerülhetetlenné vált a magyarság katasztrófájával, a fenyegető közelségbe került nemzethalál víziójával való szembesülés. A gondokra adott hazai válaszok felértékelték a keresztény, illetve a klasszicista művelődési hagyomány 92
