Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Salamon István: Magyar írók Svájcban
lékezzem a háború alatti magyar csodára! Én még egyetemistaként csapódtam ehhez a „nagy családhoz”, amelyet a Párizsból hazatérő Farkas István (felesége Kohner Ida ugyancsak festőművész volt) teremtett maga köré. A „szent” Lyka bácsi lebegett fölöttünk. Vilt Tibor, Schaár Erzsi, Barcsay Jenő, Hencz Gyula, Gachot Ferenc - a magyar irodalom és költészet legodaadóbb francia barátja - és persze Egry, a Badacsonyban rejtőző Géniusz, akihez hogy közel lehessen, Farkas házat épített magának Szigligeten. De térjünk vissza Genfbe. És így ismertem meg - Silberscheinné jóvoltából - az odamenekített Komlós Aladárt, Palotai Erzsivel és a gyerekekkel együtt. És milyen biztos valör-érzékkel mentett ki még szinte serdülőket: a leendő nagyszerű muzsikust, Blum Tamást, a leendő rendezőt, Ádám Ottót... És még mellettük mennyit - én csak a magyarokra emlékszem, köztük se mindre.- És mi volt az az. akció, amiről Cs. Szabó ír?- Véget ért a háború, ez a „zseniket mentő iroda” működött teljes apparátussal, hisz a sok semleges országba átmentett írót, tudóst, muzsikust el kellett látnia, ámde hivatását az iroda mintegy befejezte. Az életmentést. Ekkor javasoltam - úgy, ahogy Cs. Szabó írja is - Silberschein Fannynak, hogy gondolhatnának azokra a kiváló szellemekre, akik a mi országainkban (ő lengyel volt én magyar) a háború folytán elszakadtak nyugati barátaiktól, a nyugati kultúrától és szellemileg még nagyobb ínségben vannak mint fizikailag. Vajon nincs-e mód arra, hogy itt Svájcban, Genfben - ahol neki megvan erre az apparátusa és talán az anyagi lehetősége is - megint egybekapcsolód- hassék Európa kultúrájának az egyik fele a másik felével. Megtetszett neki a gondolat. A többit Cs. Szabónál már olvashattuk, de olvashatunk erről Márai könyveiben, Illyés Gyulánál, Gyergyainál, Nagy Lajosnál, Déry Tibornál, Karinthy Ferencnél, Éerenczy Béni könyvben is kiadott leveleiben. Ok is - és még mennyien! - jöttek hazulról Genfbe a tárt szívű vendéglátás lehetőségére. Csak egy megrendítően szép pillanatot! Heltai Jenő - és jelezve, hogy ő Herzl Tivadar unokaöccse - megköszönte ünnepélyesen (aztán levélben) is Silber- schennénak, amit a magyar irodalomért tett. Apróságokban korrigálnom kell Cs. Szabót, mert az első csoportban Cs. Szabóval együtt csakugyan jött Illyés Gyula, Márai Sándor, Ferenczy Béni, Szőnyi István és még Pátzay Pál, Czóbel Béla és Szűcs László a Nemzeti Színház nagyszerű dramaturgja. Viszont Gombás Pál a fizikus feleségével együtt (mind ketten kétségbeejtően leromlott fizikai állapotban, ketten együtt nem voltak több 80 kilónál) később jöttek. Őértük Szent-Györgyi Albert járt közbe, a század legtöbbet ígérő fizikusának tartotta Gombás Pált. Kár, hogy - hiába volt minden - oly tragikusan korán végezte. Déry Tibor is valamivel később jött. Sőtér István viszont, aki akkor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Nemzetközi Osztályának volt a vezetője, tehát ő választotta ki azokat, akik Svájcba jöttek, sokkal nagyvonalúbb volt annál, hogysem maga igénybe vette volna a meghívást, amelyet ő fölfigyelt. Járt Svájcban, jó barátságban volt a meghívókkal, de nem terhelte a költségvetésüket.- Erről a genfi tartózkodásáról ír Márai Sándor az Európa elrablása című könyvének az elején. ,A Bibliothéque Hongorise (Úristen, micsoda ’könyvtárat’ rendeztek itt az előző magyar kormányzatok!) egyik kis szobájában délelőtt ott találtam P.-t, a francia költőt, s Cz-t, a magyar festőt, amint Radnóti-verseket fordítanak. Cz. pipázik s lelkesen keresi a Sauvageot-ban a ’tajtékos ég’ francia 418
