Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - P. Szabó Ernő: Valaki, a Szamárhegyről

regényét régiesíteni: elástam a kertben egy időre, megpörköltem. Jóval később ismertem meg Herbert Read Modern festészetét, amely mint nemzedékem annyi más tagjára, nagy hatást gyakorolt rám.- Hogyan kerültél Kecskemétre?- A szentendrei Ferences Gimnáziumba jártam, de az igazán rossz diákok közé tartoztam, a második osztály után nem is akartam többé tanulni. Amikor ez kiderült, a szüleim úgy döntöttek, tanuljak valami mesterséget, s mivel édesanyám nővérének a férje nyomdász volt Kecskeméten, kézenfekvő volt en­nek a szakmának és ennek a városnak a választása. Utolsó pillanatban be­nyomtak a nyomdába, ahová sajnos reggel hatra kellett bejárni és ez az esti­éjszakai bulik után nem volt éppen kellemes. Mindenesetre elvégeztem a szak­munkásképzőt, bár nagyon gyorsan világossá vált, hogy nyomdász biztosan nem leszek.- Itt ért az a bizonyos Read-élmény?- Igen. És a másik élmény, amelyet az akkoriban megjelent Üvöltés című antológia jelentett, amely azt bizonyította számunkra, hogy az, amivel próbálkozunk, vakon tapogatózva, nem irreális dolog, valahol ugyanazt vagy valami hasonlót megcsinálták már. Akkor már festettem, azoknak a mesterek­nek a stílusában, akik éppen nagy hatást gyakoroltak rám: Paul Klee, Van Gogh, Dali, később Vajda Lajos - mindegyik művészete egy-két hónapig az „üdvözítő” művészet volt számomra.- Milyen körben mozogtál, kikkel ismerkedtél meg'?- Megismerkedtem Lacával, aki akkor fényképésztanuló volt és absztrakt festő, és másokkal, például Zádor Péterrel, az ő albérletében alakult a Nalaja klub, valami Rejtő-könyvből származik a név, máig nem tudom, honnan, Szabó Dodiék albérletében buliztunk, Terebes Laci szobrászkodott, Szilágyi Zoli, a nyomdász, verseket írt, Barvics István írt zenét. Zenéltünk. Volt egy-két zenekar, s mivel én már Szentendrén is gitároztam, kezdő szinten zongorázni is megtanultam, tudtam szájherflizni, billentyűzni, gyorsan megtaláltam a he­lyem.- Milyen zenekarok voltak ott akkoriban?- A Heroin például, bár nem is igazán tudtuk, mit jelent a név. Még híre­sebb volt a Rivers, játszottunk az Aranyhomok szállodában, ami akkor nagyon menőnek számított. A Beatles túl lágy volt nekünk, játszottunk viszont Spencer Daviest, Shadows-t, Rolling Stones-t.- Kinek az ötlete volt, hogy frissen végzett nyomdászként hazatérve Szent­endrére, megrendezzétek az első szabadtéri kiállítást?- Tőlem származott az ötlet, a példát azonban a krakkói Barbakán szabadtéri kiállítása adta, úgy gondoltuk, a templomdomb mellvédje ideális helyet kínál a képeknek. Ott volt Laca, Zádor Péter, és még néhányan, azt hiszem, összesen öten voltunk, néhány tucat művet állítottunk ki. Október első vasárnapja volt, gyönyörű verőfény, minden nagyon jól sikerült. A dolog­nak híre ment, olyannyira, hogy a következő kiállításra már több mint ötvenen jöttek.- Min mértétek le, hogy jól sikerült a kiállítás?- Egyszerűen jól éreztük magunkat, jó idő volt, jó buli, ismerkedtünk, it- tunk-ettünk. Nem volt annyi turista, mint ma, de volt. S nem is tudták kike­rülni a kiállítást: kiplakátoltuk a Hév-tői kezdve. Akkor még megvolt a régi 679

Next

/
Oldalképek
Tartalom