Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - P. Szabó Ernő: Valaki, a Szamárhegyről
kocsma a HÉV-nél. Sok minden volt még, például igazi boltok a főtéren. Az embereknek általában tetszett a kiállítás, ami pedig a hivatalt illeti, nos, az elsőnél semmi baj nem volt, de a másodiknál megorrolt. Tudniillik az már bekerült a tévéhíradóba, mint valami igazán pozitív dolog, s a város vezetői onnan értesültek róla. Megkerestek bennünket, pontosabban először édesanyámat, mert hát mint pedagógust, őt ismerték, s ezen az úton közölték velünk, hogy következő alkalommal csak zsűrizett művekből rendezhetünk kiállítást.- A harmadikat viszont nem is ti csináltátok, mert éppen nem voltatok Szentendrén...- Nem, mert néhányan börtönbe kerültünk, Laca pedig elmeosztályon volt, mások, Terebes Laciék viszont reflexszerűen megcsinálták.-A börtön előtt is történt egy s más. Fél évet töltöttél például az NDK-ban. Miért?- A katonaság miatt. Akkoriban az volt a szabály, hogy aki három éves szerződést ír alá az NDK-ba, az mentesül a szolgálat alól. így kerültem a Drezda melletti Neustadban egy mezőgazdasági gépgyárba, mint betanított présgépkezelő. A művészeti tevékenységgel itt is próbálkoztam. Sok volt a fémhulladék, azonnal hegeszteni kezdtem - nem nézték jó szemmel, de nem akadályozták meg. Itthon persze inkább festettem: szekrényekbe, asztalok aljára, bőröndökre. A Read-könyvön egy év alatt túljutottam, s ami megmaradt, az a leginkább a dadaizmushoz állt közel, s valamiféle összművészeti törekvés volt, az írás és a kép egyformán fontos volt, ezek töltötték ki a kocsmázó életmódunkat. Rengeteg kiáltványt írtunk, a többi között az Edvi- nista kiáltványt, de sok más, egy vagy éppen két napi érvényes kiáltványt is. Egymás munkáit nézegettük, buliztunk. Az őrület töltötte ki teljes mértékben az életünket. Ez egyébként már Kecskeméten elkezdődött. Volt például egy Purgatórium nevű klubunk, két napig élt, mert azután betiltották. A megnyitót teljesen naivan egészen nyíltan csináltuk, persze engedély nélkül, kiáltvány-felolvasással, mint máskor - automatikusan összeütközésbe kerültünk a hatóságokkal. Nyomdász lévén én sokszorosítottam a meghívókat, ez persze külön is büntethető lett volna. Be is hívtak beszélgetni bennünket a kecskeméti kapitányságra, de mivel látták, hogy egyszerű hülyegyerekekről van szó, beérték sima dorgálással.- Visszatérve az NDK-beli élményekre - akkor ott hatalmas transzparenseken hirdették a szocializmus, a népi német állam nagyszerűségét hogyan tudtad egymáshoz illeszteni a kétféle környezetet?- Elég érdekes kiképzés volt az NDK, enyhén szólva meglepett, amit ott láttam. Tudtam, hogy nem lesz fenékig tejfel, de gondoltuk, menjünk, ha ilyen áron megússzuk a katonaságot. De azután gyorsan elegem lett az egészből, így három hónapot eleve betegállományban töltöttem. Később pedig elszöktünk, autóstoppal bejártuk az északi részt, s amikor elfogyott a pénzünk, hazastoppoltunk. Akkor még élénk volt 1968 emléke Csehszlovákiában, bár engem a politika egyáltalán nem érdekelt akkoriban, stoppolás közben többször is szóba került. A magyar határ előtt vagy húsz kilométerrel pedig a saját bőrömön éreztem, hogy milyen éberen vigyáznak a rendre a fegyveres erők. Megállítottak, rakétát lőttek föl, erre vagy tucatnyian körém gyűltek, mit is akarhatok felforgató szándékkal arrafelé. Megnézték a táskámat, amit 680
