Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Sz. Dévai Judit: Legalul

SZ. DÉVAI JUDIT Legalul A SZEGÉNYSÉGKÉP ÉS A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ TÁRSADALMI CSOPOR­TOK MEGJELENÍTÉSE A HAZAI TELEVÍZIÓKBAN, A SZERETET ÜNNEPÉN ,Nincs mentség rá, hogy a következő nemzedékek is olyan mélységesen tudatlanok legyenek, annyira megértés és rokonszenv nélküliek, amilyenek mi vagyunk.” Lord Charles Percy Snow (1905-1980)1 A dolgok világán kívül létezik egy másik világ is, az értelmi világ, a dolgokat reprezentáló szimbólumokból összeálló világ is, amely egy világmagyarázó ér­telemtől lesz olyanná, amilyenné válik. Ez a szimbolikus értelmi valóság ma­gában foglalja a lehetséges világot, az azon belül egyáltalán elképzelhető' em­bert, társadalmat, társadalmi csoportot, meghatározza az eleve elgondolhatót, a nyelvet, amelyen ez kifejezhető, a cselekvések körét és mindezek összefog­lalásaként a személy lét- és társadalmi identitását is. Az, hogy ki van az értelemadás, illetve a jelentésadás lehetőségével felruházva, vagyis, hogy ki­nek áll hatalmában a világ- és önértelmezést megadni, a létviszonyokat meghatározó hatalmi kérdés. Az értelmezési hatalommal rendelkezők szűk csoportja tagja a kiválasztó hatalomnak, s birtokolja a létértelem kialakítá­sának minden kulcspozícióját. Az, hogy az értelmezési hatalom hogyan érvé­nyesül a társadalomban, az értelmezési uralom kérdése. Az értelmezési ura­lom birtokosai a létértelemből származtatott jelentéstér kidolgozásában részt­vevő intézmények tulajdonosai - közéjük soroljuk például a tévé- és laptulaj­donosokat. Az értelmezési hatalom és uralom operatív gyakorlói, az értelmi valóság kiépítői már nem tulajdonosok, hanem értelmezésipari bérmunkások: az „egyszerű” pedagógusok, népművelők, szociális munkások vagy újságírók.2 Azt, hogy az egymással versengő világmagyarázatok közül melyik az „igazi”, az erőszakmentes és az erőszakon alapuló kommunikáció módszerével, vagyis a konszenzusképzés és a szavak fegyverével vívott szimbolikus harc útján is eldönthető. A szimbolikus harcokhoz szükség van a szimbolikus erő­szakszervezetekre, amelyek feladata annak a hatalomnak a kizárólagos bir­toklása, vagy legalább a szimbolikus erőfölény kialakítása, amelyek révén az identitás-meghatározás, a mások identitásának erőszakkal történő kikénysze­rítése végbemehet. Az elektronikus és nyomtatott sajtó a szimbolikus harcok­ban a frontvonalon harcoló szimbolikus hadsereg, amelyben a felfogadott zsol­dossereg — a bértollnokok serege — harcol az alávetettek ellen, azok szimbo­likus elnyomása céljából - vagy a szimbolikus elnyomók ellen, az alávetettek felszabadításáért. A sajtó azon része, amely szimbolikus erőszakszervezetté 803

Next

/
Oldalképek
Tartalom