Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - V. Raisz Rózsa: A stílus és a formák
A második írás Márai tizennyolc éves korában kiadott verseskötetének szókincsét vizsgálja, nem mellőzve a szociokulturális-szociolingvisztikai, szövegtani szempontot, a szavak kontextuális környezetét. Az 1900-ban született fiatalember, aki később prózaíróként vált jelentős művésszé, természetes módon korának legkorszerűbb irodalmi törekvéséhez, a Nyugat első nemzedékének lírájához kapcsolódott. Czetter Ibolya finom elemzéssel mutatja ki Juhász Gyula, Tóth Árpád, sőt Ady hatását az Emlékkönyv verseiben (érdekes: Ady nevét Márai később alig írta le olvasmányait kommentáló naplóbejegyzéseiben). A polgári műveltségeszmény szavai azonban - amint a szerző megállapítja - ugyanúgy megjelennek e verseskötetben, mint az írónak talán legjelentősebb művében, az Egy polgár vallomásaiban. Erről szól a kötet sorrendben következő dolgozata, ismét a szókincse alapján elemezve a művet. Szempontja alkalmas arra is, hogy a Márai-életmű többi darabja közt méltó helyet jelöljön ki a „regényes életrajz" számára. A kötet további tanulmányai átfogó stilisztikai-retorikai-szövegtani szempontokból és módszerekkel, elméleti háttérként a nyelvészeti pragmatika, Gadamer, Bahtyin ismeretében közelítik meg a Márai-életmű egy-egy darabját. Két publicisztikai írás, a Búcsú és az Eszpresszó hálás témája a szövegtani megközelítésnek: klasszikus retorizáltságuk, zenei szerkezetük, a nagy műveltségű író utalása más szövegekre (intertextualitás), az irodalmi nyelvi és publicisztikai megoldások egysége - ezeknek a jellemzőknek részletező kifejtése jelenik meg Czetter Ibolya írásában. szemfényvesztés regénye” - ezt az invenciózus címet adta Czetter Ibolya a Szindbád hazamegy című regényről írott tanulmányának. Márai Krúdy Gyulát legnagyobb mestereként tisztelte, s emlékének áldozva szinte egy Krúdy-regényt írt, egyedülálló stílusbravúrral, mely kiterjed a szöveg- és mondatépítés, a képalkotás területére egyaránt. Mindezek elemzéséből kiemelkedik a Krúdy- és Márai-képeket, hasonlatokat alapos szakszerűséggel összevető részlet, amely igazolja, hogy az olvasóra gyakorolt hatás és az objektív vizsgálat nem mond ellent egymásnak. (A tárgyi hűség kedvéért azért megjegyzem, hogy az Elefánthy, Madarassy nem Krúdy alkotta fiktív név - Nagy István híres családtörténeti munkája mindkettőt mint felvidéki nemesi család nevét ismeri, az Álmosy nevet pedig nem egészen Márai alkotta, csak kissé átformálta: Krúdy Napraforgójának egyik főszereplője kis- és nagyál- mosi Álmos Andor.) Diárumok párbeszéde a címe a kötet következő írásának. Márai méltán híres naplóiról az író minden méltatója szólt; Czetter Ibolya új szempontot talált az 1943-44-es napló elemzésére: mint a Márai-életmű jó ismerője felfedezte az Ihlet és nemzedék című esszékötetben az írónak Jules Renard naplójáról írt tanulmányát, s a két napló összevetésére vállalkozott. Igen meggyőzően mutatja be a dolgozat a tematikai és gondolkozásbeli hasonlóságokat, szövegszerkezeti formáik eltérését. A nyelvi vonatkozások összevetése azonban akkor volna igazán hiteles, ha a szerző az eredeti Renard-szöveggel dolgozott volna, nem magyarra fordított változatukkal. A kötetet lezáró tanulmány ismét a naplókkal foglalkozik, az 1943-44-es naplót és az utolsó évek feljegyzéseit (1984-89) elemzi, s találóan igen jellemző „márais” gondolatalakzatot, az ismétlést emeli ki fő szempontként. A dolgozat alapos elméleti fejtegetéssel indul, olyan kétoldalú megközelítésben, mely 575
