Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Tóth Péter: Weöres Sándor közelében

Lajost, az ELTE irodalomtörténészét kértem meg, hogy segítsen nekem és Weöresnek a szerkesztés munkájában. [A kötet felelős szerkesztője: Steinert Ágota. T. P.] Az egy háromkötetes gyűjtemény volt. Természetesen itt sem törekedhettünk a teljességre. Sok mindent kihagytunk belőle, ezt néhányan szóvá is tették azóta. A hihetetlen gazdagságot jól példázza, hogy a három könyv terjedelme csaknem 150 ív; tartalomjegyzéke majdnem nyolcvan oldalas.- Weöres több alkalommal is kétkedve beszélt a fordítás lehetőségéről. Vajon nem a legfontosabb veszik-e el az átültetés során? Saját szerepéről is szerényen nyilatkozott: ,JNem is tudom, hogy a műfordításról én tulajdonképpen milyen címen beszélhetek, én ugyanis tulajdonképpen nem vagyok műfordító, hanem stilizátor. Én nyelveket általában nem tudok, még magyarul is rosszul, annyi- ra-amennyire tudok németül, franciául, angolul, oroszul.”- Mindig szerénykedve beszélt a nyelvtudásáról. De ezt nem kell egészen komolyan venni. A felsoroltak mellett értett olaszul és latinul is. Tény, hogy nyersfordítások nélkül többnyire lassan dolgozott, nyersfordítások segítségével viszont hihetetlen tempóra volt képes. Fordítási elveiről és gyakorlatáról A versfordítás viszontagságai címmel írtam egy tanulmányt [Bata: Weöres Sándor közelében, 259-79. T. P.]. Azon pedig nem lehet csodálkozni, hogy komoly kételyei voltak az átültetésekkel szemben. Lehet-e hitelesen fordítani Adyt, József Attilát, Pilinszkyt? Vissza lehet-e adni Weöres nyelvi, ritmikai leleményeit, gondolati árnyalatait?- A műfordítások szerkesztésének idején Weöres Sándor már tervezgette a Három veréb hat szemmel [1977; %1982] című antológiát, amelyben a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból válogatott. Neki korábban is voltak nagy felfedezettjei. 1943-ban tanulmánya jelent meg a Diáriumóan Egy ismeretlen nagy magyar költő címen. Ebben Ungvárnémeti Tóth Lászlóról írt. Később a „Pogánykori töredék”-tó? Kalmár György Summa c. művéig sok mindent feltárt, értelmezett.- Őt elsősorban az elfeledett dolgok, a felfedezésre váró gyöngyszemek, illetve furcsaságok érdekelték. Számos értékre hívta fel elsőként a figyelmet. Mivel nem középiskolás fokon akart tanítani (persze egyáltalán nem akart tanítani), olykor meglepő ötletekkel, értelmezésekkel, a hagyományostól eltérő értékrenddel állt elő.

A Három verébben szintén segédkeztem. De mivel a régi magyar irodalomban nem voltam annyira járatos, ezért „elővettem” Kovács Sándor Ivánt, aki az egyik legavatottabb filológusa a reneszánsz és barokk literatúrának. Ő a szerzője a bevezető tanulmánynak, és ő készítette el a jegyzeteket. A szerkesztői asztalnál gyakori vendég volt Szepesi Attila és Alexa Károly. Én kiléptem volna a vállalkozásból, de Sándor nem engedett. Azt kérte, hogy írjak egy esszét a kötet számára. Én ezt egy kicsit felesleges dolognak véltem, de természetesen engedtem az unszolásának [Bata: Költészetünk vonulata T. P.]. Ő talán a számmisztika miatt is ragaszkodott a dologhoz. Ahogy mondogatta: így jön ki a három veréb. Weöres ilyen volt mindig. Maga mellé vonta az embereket, és tolta őket maga előtt. Mintha azt mondta volna: nézzétek, milyen gyönyörűek. Ez volt az ő altruizmusa. Nagy élmény volt együtt dolgozni vele. Azóta boldog vagyok. Némi iróniával azt mondhatnám, így szerepelek, így fo832