Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Sz. Dévai Judit: Legalul

szánta két vidéki kistelepülés (a Szabolcs megyei, nagyrészt cigányok lakta, 3500 fős Hodász és a Fejér megyei, 700 lakosú Alsószentiván) óvodái lehetetlen helyzetének. A szerkesztők számára az intézmények siralmas anyagi állapotának ábrázolása - többek között a zsúfoltság, az évek óta hiányzó rajzszer, a sok sétával összekötött környezeti nevelés, a söröskupakokból készült, a boltban vásárolhatót pótló száncsengő, s a többi említésével, mint a valóban közérdekű témák megjelenítése általában, a sztori-elemekre épít —, s a kemény és objektív számadatok mellett a maguk megszokott stílusában, fanyar humornak vélt szófordulatokkal ecsetelik állapotát („Erőleves tésztával, utána paradicsomos káposzta. Generációk nőttek föl ezen a menün - de az utóbbi 15-20 évben a poharakat, a tányérokat és a kisszékeket sem tudák lecserélni a magyar óvodák többségében. így legalább apáknak és fiuknak ugyanazon tárgyak, illatok és ízek jelentik az óvodát.” „Az óvónőket a végsőkig terhelik, a fantáziájukat is - de ők állják a sarat.”).

A műsorrészletek nagyobb részét, amelyek a szegény gyerekekkel voltak kapcsolatosak (ezek száma összesen 7 darab volt, közel 15 perc időtartamban), a támogatásukra szervezett segélyakciókról szóló tudósítások kategóriájába sorolhatjuk. Nem meglepő, hogy a probléma felvetése túlnyomórészt ismételten a közszolgálati csatornákat jellemezte: a TV2 és a TV3 ugyanazon eseményről adott egy-egy tudósítás összesen alig több, mint 3 percében foglalkozott a kérdéssel, az RTL Klub számára pedig a vizsgált két hetes időtartam rövidnek bizonyult ahhoz, hogy akár egyszer is felvesse. A másik két kereskedelmi csatorna egyaránt beszámolt arról, hogy a Gyermekétkeztetési Alapítvány 23 millió Ft értékben 120 tonna élelmiszert osztott szét a 10 ezer rászoruló vidéki óvodás és iskolás képviseletében jelen volt pedagógusoknak. Az idén ötödik alkalommal, magánszemélyek adakozásából összegyűlt tartós élelmiszerért azon gyerekek nevében pályáztak tanáraik, akiknek a napközis étkeztetés szünetében nem jutna elegendő mennyiségű és minőségű meleg ennivaló. A TV3 azt is fontosnak tartja megemlíteni, hogy a visszaélések elkerülése érdekében köszönőleveleket íratnak a gyerekekkel, így nem lehet eltitkolni, hogy az adomány megérkezett. Ennek vajon milyen hírértéke, s milyen sugallt jelentése lehet, ha a következő mondatban azt állítják: az alapítvány tapasztalata szerint a pedagógusok nagy többsége - akik órákig állnak sorba türelmesen az ételért - odaadja, ami a gyerekeknek jár? A szegény gyerekekkel kapcsolatos két-két további műsorrészlet az MTV1 Híradójában illetve a Naprakész adásában került sugárzásra. Az előbbiek arról tudósítottak, hogy Paskai László bíboros — olyan tárgyakkal, amelyeket a „Gyerekek a gyerekekért” mozgalom keretében a katolikus általános iskolák tanulói készítettek illetve vásároltak - kétszáz nehézsorsú gyermeket ajándékozott meg, Battonyán pedig - a nagy munkanélküliséggel sújtott Békés megyében, ahol az 1600 kiskorú kétharmada (!) részesül gyermekvédelmi támogatásban - négyszáz gyermek számára rendezett jótékonysági ünnepséget öt helyi vállalkozó, 400 ezer forintot gyűjtve e célra.

Ugyancsak a földi közszolgálati csatornán, a reggeli információs magazinban hangzott el az alábbi döbbenetes adat: ma Magyarországon 100 ezer gyermek éhezik, s további minimum 200 ezer mozog az éhezés határán. E helyzetben — igaz, csepp a tengerben - fontos, hogy ismét külföldről, ezúttal egy két évtizede Németországba került hazánkfiától, a Nemzetközi Gyermekmentő

821