Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Sz. Dévai Judit: Legalul

Szolgálatot megalapító Edvi Pétertől érkezik segítség: szervezete ebben a tanévben a 43 millió forintos gyermekélelmezési keretéből négyezer gyermek étkezését téríti. A Naprakész másik, 3 és fél perces részlete a Mikulás Álom vonaton korábban megszólaltatott kislány, a Barna községben élő, második osztályos Bernarda portréját rajzolta meg, aki számára a szülei válását követő helyzetben - túl a beszűkült élettéren, a munkanélküli segélyből nem ellensúlyozható, anyagi ellehetetlenülésen, az igazi, teljes család utáni vágyakozáson - a szeretethiány a legnehezebben feldolgozható életérzés. Az, a Szenteste délelőttjén adásba került, közel 5 perces Vú'radóra-részlet, amely a Duna TV egyetlen ilyen tárgyú anyaga volt, a szegény gyerekek helyzetével globális nézőpontból fogalmazott - s ezzel a szemléletmóddal ismét magára maradt a csatornák között. A képes jegyzet, amely az ENSZ Gyermekalapja beszámolójának a felhasználásával készült, megrázó képekkel és számadatokkal illusztrálta azt a döbbenetes tényt, hogy Földünkön minden ötödik gyerek a szegénységbe születik, s több százmilliójuk sorsa pecsételődik meg a nyomor, a kiszolgáltatottság, a nélkülözés, a mélyülő társadalmi egyenlőtlenségek miatt. Míg a világgazdasági globalizációból viszonylag kevesen húznak hasznot, a többség mindennapos megélhetési gondokkal küszködik és a túlélésre kénytelen berendezkedni. Mint hallottuk, a szegénység nem csupán a harmadik világ országait, hanem a fejlődő régiókat is fokozódó mértékben sújtja.

Az egyik legszélesebb társadalmi réteg, amelyet a szegénység, vagy a szegénység-közeli állapotból való végleges lecsúszás veszélye jellemez, az időseké. Ennek ellenére az életkörülményeik ábrázolása egyike volt azoknak a témaköröknek, amelyek a legkevesebb alkalommal kaptak nyilvánosságot a csatornák képernyőjén - s a megjelenítés módja és stílusa ismét alapvető szemléletbeli különbségeket takar. A Duna TV Virradóra magazinja több, mint 3 perces körképet adott arról, hogy az erdélyi kisnyugdíjasok milyen életvezetési stratégiákkal próbálják meg átvészelni a telet és az ezzel járó tetemes fűtésszámlák kifizetését. Van, aki a piacon zöldfélét árul, másikuk télire gyermekéhez költözik, s van, aki - megpróbálván eligazodni a tájékoztatás és a bürokrácia útvesztőibe — a kormány fűtési pótlékának próbál utánajárni, amelyre alacsony jövedelme miatt jogosult. Az MTV1 budapesti körzeti híradója arról tudósított, hogy a VIII. kerületi idősgondozás új intézménnyel, a józsefvárosi idősek klubjával gyarapodott, ahol naponta 60-70, főleg magányos ember ellátásáról gondoskodnak majd. Az Ablak közel 6 és fél perces riportfilmjében ugyancsak a földi közszolgálati csatorna rajzolta meg egy szabolcsi fiatalember portréját, aki tanyagondnokként jálja a környező kistelepüléseket, hogy a magányos, segítségre szoruló idős lakók ellátásáról gondoskodjék. A későbbi összehasonlítás céljából tanulságos, hogy a rendező mit emel ki a teológiát végzett, huszonéves fiatalember gondolatai közül. Munkáját hivatásnak tekinti, amely karriert nem, csak barátokat és jóakarókat hozó emberi kapcsolatokat biztosít; meg kell ismerni az idősek értékrendjét és alkalmazkodni kell hozzá; az idősek is tudják, ki keresi föl őket, s ha közben munkáját még el is ismerik, azt pozitív visszajelzésnek tekinti, s nem többnek. Ahogy az egyik idős néni válaszolja a kérdésére: „más nem jut eszembe, hogy mit kéne még segíteni. Most csak örülök nagyon, hogy van kinek megfogni a kezét.”

Mindez éles kontrasztja annak, amit a TV2 karácsonyi Naplójában láthatott a jobb sorsra érdemes közönség - hiszen a magazin 8 és fél perces riport822