Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Sz. Dévai Judit: Legalul

csonyi készülődéséről. Szintén a Duna TV-n találjuk azt a riportfilmet, amelyet a Felelet az életnek c. magazinban - a vizsgált anyagok közül egyedüliként — nem az anyagi-jövedelmi értelemben vett szegénységhez, a pauperizmushoz köthetünk, hanem egyfajta Jelki szegénységként”, azaz az „embertermelés” humanizációs-univerzalizációs szintje sérüléseként minősíthetünk. E közel 14 perces, megrázó film egy háromgyermekes, a házastársától eltávolodott, a kilátástalan helyzetbe belefáradt anyának a másfél éves, már csak vegetáló kislányával kapcsolatos magatartása önigazolásának a kísérlete. Míg a gyermeket immáron befogadó katolikus otthon nővére e lelki válság feldolgozásában próbál segíteni és a gyermeknek a családba való visszakerülését szeretné elérni, az anya, ha csak burkoltan is, de az euthanáziához való jogot kéri számon.

A mintába került, az egészségüggyel kapcsolatos mind az öt híradás az intézményrendszer lehetetlen anyagi helyzetével fügött össze. A TV3 Napkelte c. adása és az MTV1 Naprakész magazinja közel 9 illetve 7 percben foglalkozott az 1958. évi gyermekparalízis-járvány áldozatául esett, még élő 14 légzésbénult helyzetével, annak kapcsán, hogy a rájuk eső költségvetési támogatást évi 20 millió forintról a felére csökkentették. Előbb az érintettek egyikével, a Húszán még vagyunk Alapítványt vezető, kerékkel közlekedő lélegeztetőgéphez kötött Tajmel Ildikóval folytatott stúdióbeszélgetés került adásba a kereskedelmi csatornán. Az interjú csak hivatkozott a minisztérium egyik illetékese „ritka szerencsétlen” mondatára, de (az okok megnevezése nélkül) nem szembesítette egymással a vitapartnereket. Az, hogy anyagi helyzetük a főpolgármester-helyettes asszony és az Egészségügyi Minisztérium segítségével rendeződni látszik, s elérhető közelségbe került tervük megvalósítása, hogy a 40 év óta kórházban ápoltak számára is családi házas, emberhez méltó otthont teremtsenek, csak a napokkal későbbi, Tajmel Ildikó férjével folytatott, a Naprakész magazinban sugárzott interjúból derült ki. Az MTV 1 körzeti híradója 2 perces tudósításban számolt be arról, hogy az I. sz. Gyermekklinika az egyik külföldi tulajdonú magyar bank jóvoltából olyan rendkívüli karácsonyi ajándékhoz, egy ultrahangos sebészeti szövetvágó készülékhez jutott, amelynek megvásárlása saját forrásból nem lett volna megoldható. Míg ebben az esetben a szerkesztők kerülték az adakozó cég reklámozását, a legnagyobb kereskedelmi csatorna nem riad vissza attól, hogy a Napló 6 és fél perces riportjában taglalja azt a két mondatban összefoglalható hírt: saját maga szociális érzékenységének és kezdeményezőkészségének köszönhetően („a TV2 azonban nem hagyta annyiban a dolgot és lépett. Gyűjtést szervezett az Önök, a nézők körében...”) a Napló nézőinek - számtalan esetben mindössze 100-200-500 Ft-os, esetenként 1 milliós és néhány százezres - adományaiból összegyűlt a szegedi gyermekklinika karácsonyi ajándékául szánt új altatógép 8 millió Ft-os ára. A gép átadásáról szóló tudósítás alatt - a nyomaték kedvéért - hat alkalommal mondanak köszönetét (négyszer név szerint a tv-csatornát illetve a műsorcímet említve), s mindez messzemenően kimeríti az önreklám fogalmát. Az RTL Klub értékorientációjáról sokat elárul, hogy az egyetlen, a Híradóban közzétett, 2 perces tudósítás, amely a határon túli magyarokat is szóba hozza, negatív beállításban kapcsolja össze őket a hazai kórházak által elszenvedett, évi százmilliós kárral. A győri kórház igazgató-főorvosa - egyenlőségjelet téve a társadalom813