Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Sz. Dévai Judit: Legalul
szél a karácsonyi Híradó közel 2 és fél perces tudósítása bevezetőjében - majd egy perccel később arról informál, hogy működésük óta először, a lelki segélyszolgálatok 2000-ben 50 millió Ft-os költségvetési támogatást is kapnak. A szóban forgó összeg - tegyük hozzá - nem túl nagy, de az addigi semmihez képest mégiscsak jelentős. Am a kereskedelmi csatorna szerkesztői még a látszatát is kerülik annak, hogy bárki is azt feltételezhesse: asszisztálni óhajtanak az ellenzéki pártok által oly sokat ostorozott, úgymond kormányzati sikerpropagandához... A mentálisan sérültekkel kapcsolatos híradások egyike az MTV1 körzeti híradójában a pszichiátriai betegeket támogató intézményrendszer egyik láncszeme, a Nap Segítő Szolgálat tevékenységéről és anyagi gondjairól számolt be tárgyilagosan, alig több, mint egy perces időtartamban, míg a TV2 e tárgyú témaválasztása ismét bombasztikus volt. Nem meglepő módon, hiszen a hazai kereskedelmi televíziók esetében különösen szembetűnő és teljes mértékben érvényes az a megállapítás, amelyet a regény- és esszéíró korunk tömegkommunikációjára általában vonatkoztat: elsőbbséget élveznek a rémségek, amelyeket aztán nem a lét, a világrend sérelmeiként találnak, hanem mint napi betevő falatot.10 A Jó estét, Magyarország egy riport és az azt követő stúdióbeszélgetés erejéig számolt be arról a kirívó esetről, hogy két 3. osztályos kisiskolás brutális, agresszív, társait terrorizáló magatartása miatt 15 tanulót írattak át a szülők a szomszéd falu iskolájába a Heves megyei Apcon. Holott a riporter azt is megemlíti, hogy még szexuális zaklatással is vádolják az egyik 9 éves fiút, az egymásra mutogató pedagógusok, a felháborodott szülők és a szenvedő alany kisiskolások mellett csak az egyik sérfő fél, Egbert jelenik meg a képernyőn, akit vélhetően cigány etnikumú, elhanyagolt külsejű édesapja úgy jellemez: még csak rossznak sem mondható, nem egy áldott jó gyerek, de csak eleven, mint a többi. A két deviáns gyermek közül vajon nem azért mu- tatják-e csak az egyiket, mert az antiszociális magatartást a szülőhöz asszociált életvitelhez és etnikai csoporthoz szándékoznak kapcsolni? A hatásvadász befejezés képeiből, s szövegéből kiderül, hogy „Egbert kedvenc játéka Songoku - naponta több órát játszik vele. A játék addig tart, míg az erősebb meg nem öli a gyengébbet.” Ám feldobott labdaként marad a levegőben az ebből természetszerűleg következő néhány kérdés. Nem véletlen, hogy a TV2 riportere nem faggatja a meghívott gyermekpszichológust a legifjabb nézőknek szánt rajz- és játékfilmekben eluralkodott - a legtöbbször vidám: humoros és fájdalommentes - erőszakról és ennek személyiség deformáló hatásáról. Félő, hogy ezzel saját fészkébe is piszkítana... A részbeni tematikus átfedés miatt célszerű itt megemlítenünk az egyéb szervi és értelmi fogyatékosokkal, illetve az egészségüggyel foglalkozó műsor- részleteket is. Az előbbi csoportba tartozó híradások mindegyike a közszolgálati csatornákon került adásba: az MTVl-en egyetlen tudósítás (amely a budapesti körzeti híradó 1,5 perces részeként az értelmi sérült fiatalok képzési- és munkahelyéül szolgáló napközi otthon átadásáról szólt), a maradék öt a Duna TV-n. Riportfilmek, illetve részben azokhoz kapcsolódó stúdióbeszélgetések keretében számoltak be a mozgássérültek marosvásárhelyi Bethlen Alapítványának nyújtott és az attól kapott segítségről, a Csíkszeredái és a székelykeresztúri értelmi fogyatékos gyerekek, illetve a hazai halmozottan hátrányos helyzetű, siket és vak gyerekek életkörülményeiről és kará812
