Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Nagymihály Szilvia: Csecsemők a küszöbön
NAGYMIHÁLY SZILVIA Csecsemők a küszöbön BRICKNER BALÁZS: EVELIN VILÁGGÁ MEGY Evelin bizony nem megy világgá! Nem megy, mert bár egy zsémbes, öreg, perzsa macska, de olyan gyáva, mint mi emberek. A szerelem, a halál, a politikai változások úgy siklanak el felette, mint bárányfelhők a nyári égen. Néha barátok merülnek fel eló'tte az idő' végtelenjében, név és arc nélkül, de aztán újra elsüllyednek. Evelin csak alszik naphosszat, és sokat, nagyon sokat eszik. Illemből megengedi, hogy Karen úr megvakargassa a hátát. Csak Swoboda asszony ne lenne, aki hatalmas, izzadt testével leszorítja a kanapéról, és ha alkalma adódik rá, bele-belerúg. Am Evelin arra is lusta, hogy gyűlölje, ahogy magát megvédeni, sőt meghalni is túlontúl lusta. Brickner Balázs mindezt olyan szépen megírja, hogy az olvasó néha nemcsak ezt a rigolyás macskát szeretné megsimogatni, hanem legszívesebben az író feje fölé is odanyújtaná a kezét. Brickner gyönyörűen mondja el a történetet (nemcsak ezt, a többit is), amely éppen annyira mesés, mint amennyire valóságos, a varázspor és az életszag egyszerre bódító benne, miközben az angyalok és boszorkányok világából lepottyanunk a hétköznapok névtelen hősei közé. Az 1993-94-ben keletkezett négy kisregény furcsa világokba vezet. Az állatok bensejével (Evelin világgá megy), egy álmos kisvárossal (Rozsdás Peti ötödik evangéliuma), egy klastrommal (Ordo Sancti Magdaleni) éppúgy megismerkedünk, mint ahogy egy cigány művész hétköznapjai is feltárulnak előttünk (Sárga indián). Tűnhet úgy, hogy néha nehezen olvashatók, nehezen követhetők egyes írások, nem azért, mintha gyengék lennének, hanem inkább azon okból, hogy Brickner olyan döcögősen és szépen veszi tolla hegyére a szavakat, mintha legalább száz-százötven éves lenne. Elszokott már ettől a stílustól az olvasói szemünk. Hathat ez zavaróan, de éppen gazdag szókincse és érzésvilága teszi különlegessé a kötetet. A könyv első kisregénye, a Rozsdás Peti ötödik evangéliuma éppen ilyen „nehézkes írás”. Első pillantásra meglepődhetünk, hogy Brickner mesedráma- formában adja közre a történetet. Mint az ebben a stílusban „szokás”, a szerző a szereplőket a mű elején felsorakoztatja, külön kategóriába sorolva az élőket és a holtakat. Merthogy nemcsak minden rendű és rangú boszorkányok tűnnek fel itt, hanem szellemek és gaz gyilkosok is ostromolják a városka „unalomfalait”. A „Rozsdáspetiben” kétségkívül lelhetünk olyan mondatokat, részleteket, amelyekről keserűen vesszük tudomásul, sajnos nem mi vetettük őket papírra. Például a 10. oldalon ezt találjuk: ,JBoszorkányos ötlet! Összecsomózzuk az emberek sorsát, mint a kisgyerekek a cipőfűzőiket, aztán huss! Mehetnek 86
