Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Vasadi Péter: Költészet mélyhegedűn; "Most egyszerre látok..."

A találó, biztosan vezetett, rövidre zárt, messze mutató szimbólumok közül egyet föl kell olvasnunk:

Törekvés és válogatás nélkül magostul átlátszó köhögtető maghéjastul és szárastul eszem a savanyú almát

És a költő mintegy öntudatlan kimondott ars poeticáját: „Imáim egyre sűrűbb / szövésű rostáján / mint gabonát vagy híg sarat / szűröm a gondolatokat”. A 90. lap verse S. Weil Prológusát juttatja eszünkbe, a forró és hűvös jelenlét bizonyosságát. Ez is mutatja, hogy Lackfi János a mélyen megsebzettek legendáiban a nagyigényű, érdektelen és önpusztító szeretethez hívott meg s vitt is el bennünket, anélkül, hogy ezt a szót, szeretet, említette volna. Mint már jeleztük, az egész kötet róla szól.

Belvárosi Könyvkiadó

718