Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Máthé József: Két vers - egy motívum
MÁTHÉ JÓZSEF Két vers — egy motívum (ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLAT) Ahogy a különböző művészetekben általában igen gyakoriak bizonyos tematikai-formai ismétlődések, hasonlóságok, egyezések (számos zenei, képző- művészeti, építészeti stb. példa igazolja), a költészet történetében nem ritka, hogy két (vagy több) alkotó egy-egy műve azonos motívumra épül, mely az adott verseken belül meghatározó formanyelvi tényezővé válik, mintegy maga köré szervezve, struktúráivá valamennyi alkotóelemét. Nyilván sajátos módon és többé-kevésbé más-más jelentésfunkcióval - vagy árnyalattal — a költői egyéniség, alkat, inspiráló élethelyzet, kedélyállapot stb. alapjellegéből adódóan. Lehetnek ezek az analogikus megfelelések akár véletlenszerűek, akár hatástörténeti gyökerűek, de mindenképpen érdemesek a közelebbi vizsgálatra. Ilyen motivikus egyezéseket — s egyben eltéréseket - figyelhetünk meg Illyés Gyula Lábnyomok és Aprily Lajos Téli út c. rövid költeményében is, amelyek egyazon időszakban, az 1950-es években születtek.1 íme a versek: LÁBNYOMOK A kétnapos hóban jól láthatók a lábnyomok. Itt jött a férfi, széles és nehéz léptekkel, akár az elrendelés. És szembe - könnyedén, szaladva tán - a lány. Itt találkoztak. - Aztán - hol a nyom? A völgy felé, a hó-fuvatokon csak az a súlyos férfi-láb megy már tovább, a mély havat mélyebbre törve még. És ő, a kicsi könnyűség? Oh, bár örökretartó boldogság kapta volna ölbe! 710
