Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Vajda Andrea: Életfilmkockák
VAJDA ANDREA Eletfilmkockák MÉHES KÁROLY: AZ ÁLOMÉ LETT Méhes Károly új, kisprózái alkotásokkal teli kötettel jelentkezett. A szám szerint hetvennyolc hosszabb-rövidebb írást tartalmazó mű két részre tagolódik: az első hatvanöt elbeszélés után tizenhárom zárójelbe tett című szöveg következik Életmesék címszó alatt. Az impozáns könyv első látásra is élményt nyújt: ízléses, finom tapintású, összetett műalkotás. A címlapon fotómontázs látható, amely lepkeszárnyakkal repülő, gyerektestű, de felnőttfejű alakot mutat aránytalanul nagy kézzel. Talányos ábra, jelentését akkor értjük meg igazán, ha elolvassuk a könyvet. A hátoldalon szintén sokatmondó fotó díszlik: az író keze, amint a bevezető művet papírra veti. A művész a kötetet egy Márai idézettel nyitja, mely a kezdésről szól. Mindenkinek van célja, akár hétköznapi, akár világmegváltó, amit valamikor el kell kezdeni megvalósítania. Ez esetben az írás, az alkotás kap fő szerepet, mely által az író felfedi saját világát, ahol talán mi is megláthatjuk magunkat. El kell indulnunk az úton, ahol valamivé válhatunk, mint ahogy a JSzindbád” című elmélkedésében az alkotó kifejti: „Szindbád” is akkor vált „Szindbáddá”, mikor kiszakadt a falusi környezetből, s úgy döntött, más életet él mint a szülei, s elkezdett utazni. Irányítani kell cselekedeteinket, életünket, melynek van kezdete és vége, de ezen az időközön belül még sok kisebb-nagyobb kezdet és vég váltogatja egymást. Jól mutatja ezt Az ágy című novella is. Az otthonától elszakadt, kollégiumba kerülő fiúnak szeptember első napja a gyermekkor vége és egyben a felnőttkor kezdete. Az írások mindegyikére jellemző, hogy rövid, könnyen olvasható, ugyanakkor komoly filozófiai gondolatokat, problémákat rejtenek. Elgondolkodtató könyv Az. álomé lett, ugyanakkor a humor és az irónia ugyancsak végig jelen van benne, mintegy ellenpontozva a helyenként nagyon keserű mögöttes tartalmat. A kötet motívumai egymásra épülve teljes életfilozófiát tárnak elénk. A legelső darab, az Ima, írói vallomás az életről, mely olyan mint egy film. Minden pillanata rögzítve van a Nagy Alkotó filmarchívumában, s a szerző bízik benne, hogy az örökkévalóságban majd újranézheti életét. A földi alkotó is erre a gondolatra alapozva állította össze könyvét. Az írások mintha filmvagy fényképkockák lennének. Élettöredékek, saját vagy mások életéből vett, vagy akár fiktív életlehetőségek, pillanatok. A fénykép és a film szövegszinten is megjelenik. A Duce fogadása és A fiú című elbeszélésekben a főhősök csupán fényképről ismerik szeretteiket: a nagymamát és az édesapát, kik gyakori szereplői az írásoknak, mutatva az író erős kötődését is e két személyhez. A 565
