Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Gyürky Katalin: Játékok és tükrök
Míg a többi hősnek a rulett a játékszer, addig Polinának Alekszej, aki Polina színjátékában kénytelen résztvenni. De Polina is csak ördögvoltában tud színjátékot, mégpedig a maga számára komédiát rendezni, mert ha emberként jelenik meg, megalázott helyzetében, már neki sem komédia, hanem tragédia az élet, kész káosz, zűrzavar. Tehát a regény első' nyolc fejezetében sokkal inkább az élet a domináns szféra, ez jelenti elsősorban a káoszt, és a játék próbál megoldásként funkcionálni. A játék azonban már itt egyre inkább kezd behatolni az élet szférájába, egyre nagyobb szerepet játszik az emberi kapcsolatokban: gondoljunk a szerencsejátékról szóló beszélgetésre vagy Polina szerelmi játékára. Akisregény második nyolc fejezetében viszont, a tizedik és a tizenhetedik fejezet között egyre inkább a játék világa válik dominánssá, ez fogja a káoszt jelenteni, és a játékba hatol be az élet, nem pedig az életbe a játék. A két regényrész között pedig a választóvonalat a kilencedik fejezet jelenti, amely több szempontból is a történet csúcspontját képezi. Ebben a fejezetben történik meg a tragédia: megérkezik a nagymama, akinek halálát és a halála utáni örökséget eddig hiába várták a szereplők. A nagymama életben maradása és megérkezése Dosztojevszkij kisregényében ugyanazt a döbbenetét váltja ki, mint amit Puskin művében a grófnő halála okozott. Itt az élet, ott a halál változtatja meg teljes mértékben a történetbeli viszonyokat. Mindkét műben a főhős ennek a váratlan eseménynek a kapcsán kerül közelebb a szerencsejáték világához. Hermann a puskini műnek ciklicitást nyújtó élet-halál szféra váltakozása miatt, Alekszej pedig az életjáték területének váltakozása következtében. A kilencedik fejezet tehát a kisregény csúcspontja a bekövetkező tragédia és az ezután legerősebben jelentkező káoszt illetően, a tizedik fejezet pedig azért lesz fontos, mert ez a rész viszi át a káoszt végérvényesen az életből a játékba is. Ez az első olyan fejezet ugyanis, ahol a cselekmény még az életben kezdődik, de már a rulett-teremben ér véget. Eddig azt láttuk, hogy az egyes fejezetek vagy csak az egyik, vagy csak a másik területet mutatják, és csak behatolás szintjén található meg egyikben a másik (például Polina és Alekszej beszélgetése az életbeli ötödik fejezetben már nemcsak a szerelemről, hanem a játékról is folyik), a tizedik fejezet végére viszont a nagymama átmegy az élet területéről a játék szférájába, és viszi magával a szereplőket is, hiszen a ciklicitásnak megfelelően most itt kell, hogy megjelenjenek. Ezzel az úttal pedig egyik szereplő sem kerülheti már el a játék világát, és Alekszej is más szemmel tekint a rulett-teremre. Ugyanis a nagymama Alekszejt kéri meg, hogy kalauzolja el őt a játékteremben. Amíg a kisregény eddigi játékciklusaiban Alekszej mellett csak egy-egy szereplő (a tábornok, majd Blanche kisasszony) jelent meg a rulett-asztalnál, ettől kezdve mindenki jelen kell, hogy legyen a játék szférájában. Ez is mutatja, hogy az élet domi- nálása után a második nyolc fejezetben már a játék lesz dominánsabb. Ha az előző játékperiódusban Alekszej vesztett, akkor a játék belső ciklici- tása következtében a nagymamának most nyernie kell. A belső ciklicitás mellett a nagymama játékstratégiája” megint a kisregény mitikus cselekményvezetését támasztja alá. Az öreg hölgy, miután megtudja, hogy a legtöbbet a nullával lehet nyerni, már csak erre hajlandó feltenni tétjeit. A nulla kör60
