Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - Kilián László: A köztes, mint metafora

KILIÁN LÁSZLÓ A köztes, mint metafora FENYVESI OTTÓ KÖZELMÚLTJÁRÓL Az angyal fenn szitál. Különösen a káoszé. Messze és közel. Ott lebeg Fenyvesi előző könyvének, A káosz angyalának Finis Bohemiae-vel elkezdett világától a mostani, Amerikai improvizációk című kötet Adventte\ záruló totalitásáig. Meg-megbillenti szárnyát, de amúgy kényelmesen vitorlázik valahol és vala­mikor. Igen, a bizonytalan időben, a kétséges térben - ezzel akarok foglalkozni - foghatjuk meg a két könyv verseit. Kapcsolatot keresve a művek között, számomra egyetlen nagy metafora bontakozik ki Fenyvesi ezen időszakának lírájából: a köztes állapoté. Ha leegyszerűsítve, a konkrétumokkal beérve fogalmazom meg a metafora kibontakoztának okait: a közvetlen élethelyzet, a nagybetűs SORS kínálkozik. Költőnk, a vajdasági magyar líra jelese, a Tolnaiék utáni Új Symposionisták csoportjának tagja, Sziveri János jó barátja a kisebbségi létet, mint a se ide, se oda nem tartozol életérzését hordozza magában. Ez az alapréteg, amelyre rárakódik a második és még bizonytalanabb élethelyzet, hogy az első délszláv háború idején kénytelen lett elhagyni azt a vidéket, ahol felnőtt. Ennek köz­vetlen élményeit lehetne kikeríteni A káosz angyala verseiből és a Veszp- rémbe-Tapolcára-Amerikába kerülés, a más kapaszkodó pontok reményének hol erősödő, hol gyengülő, változékony állapotát a fiissebb munkából. De eny- nyivel sem miatta, sem magam miatt nem érhetem be. Fenyvesi régebbi kö­teteivel is többet jelentett a magyar irodalomnak, és meggyőződésem, hogy ezeket a könyveket sem lehet ilyen egyszerűen elintézni. Az alkotó Fenyvesi eredendően magával hozott habitusa a két pont közötti állapot. A térbeli és az időbeli. A térbeli átmenetiség élményének több forrás is tápot adhatott. A szerző szinte gyerekként megjárhatta a nyugatot, amikor az emlegetett kisebbségi tudat mellett rögzíthette magában a közép-európai és az ottani valóság közötti azonosságokat és különbségeket. A rajongott, a nagy beat-nemzedékes életérzés vajdasági-magyar változatát összevethette a kinti olvasatokkal. Miként vajdasági nemzedéktársainak, neki is közelebbi, közvetlenebb és reálisabb képe alakulhatott ki a nyugati szellemi áramlatok­ról. A modern pesszimizmus és az újat akarás, a lázadás prófétáival, vagy akár kiskatonáival élőbben érintkezésbe tudott kerülni szellemiekben és konkrétan egyaránt. Szinte minden versben felsejlik: a beszélő úton van. Olyan úton, amely rendkívüli izgalom számára. Utazása állandó belső ingá­zás. A nagy - a hátrahagyott világ utáni - nosztalgiák és a célállomás tar­465

Next

/
Oldalképek
Tartalom