Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Gángoly Attila: A Siroky-örökség
GÁNGOLY ATTILA A Siroky-örökség (CSALÁDI KRÓNIKAj 1. E történet még a középkorban vette kezdetét, valamikor Nagy Lajos, a sánta, ám daliás terveket kovácsoló lovagkirály alatt. Feleségem egyik mesebelien távoli felmenője akkortájt tett szert Sirok várának kapitányi címére, jutalomképp hajmeresztő vitézségéért... 2. Pontosan hatodfél évszázad múlva a már düledező várat a vörösök elvették, majd néhány hónappal később a fehérek visszaadták. Nagy volt az öröm - ámde a politika csakhamar viszályt szított a grófi famíliában. (Akadt, aki jobb, és akadt, aki bal felé hunyorított.) A második háború után pedig javarészt szétszóródtak a szélrózsa minden irányába, egész a Jóreménység fokáig. 3. ... A Pestre húzódott maroknyi Sirokyt rövidesen a somogyi végekre telepítették ki - többé-kevésbé Isten szabad ege alá - egy gazdátlan tanyára. Csak egyetlen Siroky maradhatott a fővárosban. E szemfüles rokon idejekorán belépett a kommunista pártba, elhatárolódott családja „viselt dolgaitól”, s lándzsát tört az új eszmék mellett.- Élni akarok - magyarázta. - Éspedig jól... 0 volt Lajos bácsi - akkor még a suhanckorból alig kinőtt, húszesztendős legény -, feleségem nagybátyja. Akit aztán megöltem. Siroky Lajos szépen emelkedett a szamárlétrán. Ötvenhat nyarára kerületi párttitkámak nevezték ki - osztályidegen származása ellenére. Ezt annak a különleges képességének köszönhette, hogy mindenkor tudta, ki előtt mit helyes, tanácsos vagy ildomos mondani. A homo etikus koponyaszaggató kínjait hírből sem ismerte. Ráadásul hallgatni is tudott, mikor száját veszedelmes lett volna kinyitni, megcáfolandó a fojtogató hazugságot - igaz, az ő torkát soha nem szorította el se a lelkifurdalás, se az ávós pribékek vasmarka. Egyszóval az istenek kedvence volt. o. 403
