Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Veszelka Attila: Dörmögő kövek; Szatír; Üvegcserép; Korinna (versek)
Korinna Tisztán szállingózik a hó, s megcsillannak mind a pillék, körtáncuk ha átszeli kint az ostorlámpák ragyogó, bűvös fényköreit. Két torz árnyék vagyunk, te meg én, itt, benn, a söntés tocsogó, szesztócsás pultja eló'tt. Sörödbe bámulsz mereven, s én lustán ki az éjbe. A magnóból híg zene száll sután, fuldokolva a füst szárnyain, s mint a bagószag, színig megtölti a kocsmát. Felhorgadnak az alvók. Múzsám, kezdó'dik a műsor! Imé, felgördül a függöny, s lám, máris perdül kifelé, miként táncos Therpszikoré, s szólót lejt a fogatlan, már ó'szüló', romnyi phuró, a kricsmi-szín székei közt. Cicám, lehetnél te is ím, e percben Korinna, az árnyas Biótia szülte, szirénhangú, koszorús költó'szűz, ki Tangara mirtusz ágas lányainak fülébe új dalt csacsogott. Dehát jobb, ha te hallgatsz, hiszen már szűz se igen vagy, s elkerült Kalliopé nagy ívben mindig. Ne beszélj hát. Kuss! Inkább nézem, amint szállingóznak a pelyhek. 402
