Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Bitó László: Izsák tanítása
korának emberei nem fogadhattak volna el. így istenképét és életfilozófiáját csak választott fiával oszthatta meg - erról szólnak e beszélgetések. Készülő' harmadik könyvemben, „A Názáreti Izsákiban a kétezer évvel később született új Izsák oly isteni lényegre talál rá, amelyet senkivel sem oszthat meg, ezért e munkám az ő - megértésre vágyó - monológja lesz. Ha hiszel benne, a nemlétező is elpusztíthat AZ ELSŐ BESZÉLGETÉSBŐL ÉZSAÚ: Sok szájból hallhattam, miként jutott el atyád odáig, hogy kész volt föláldozni téged. Azt mondják, Isten követelte atyádtól életedet, angyala azonban lefogta már-már lesújtó kezét. Vannak akik azt állítják, Isten mindezt azért cselekedte, hogy nyilvánvalóvá tegye: a pogányok istenségeitől eltérően, 0 nem leli kedvét az emberáldozatban. De erre miért lett volna szükség, apám? Népünk soha nem hozott Neki emberáldozatot. Sem Ábel, sem Káin. És Noé sem cselekedte ezt, miután túlélte az özönvizet... Feláldoztatásod történetei olyan félelemmel töltötték el szívünket, hogy éjszakánként álmatlanul forgolódtunk Jákobbal, míg anyánk el nem magyarázta, hogy Ábrahám Istene csak szolgája hűségét tette próbára. De hát hogy lehet egy Isten annyira hiú, hogy hatalma bizonyítására ily rémületnek és szenvedésnek tegyen ki egy fiút, aki még ki sem nőtt a gyermekkor félelmeiből? Talán nem tudta, hogy ezzel időtlen időki'e megrendülhet minden fiúgyermek apjába vetett bizalma? IZSÁK: Ábrahám Istene egymaga testesít meg minden emberit és istenit: gyöngeséget, erényt és hibát. Ha hiszed, hogy csakugyan létezik ez az ellentmondásos Isten, tedd fel a kérdést, hogy ugyan miféle célt szolgálhatott Ábrahám próbatétele és az én keserves megpróbáltatásom? Magam sohasem fogadtam el, hogy Ábrahám Istene próbára akarta tenni atyám hűségét. Egy istennek tudnia kell, mennyire erős prófétájának a hite. Avagy Isten sem lát a szívünkbe? Ha így van, akkor Ábrahám Istene azt sem mérhette fel, vajon szolgájának áldozat-e, avagy elégtétel az én feláldozásom? Szeretett, avagy gyűlölt engem? Büszke - avagy féltékeny volt rám? Azóta sok év telt el. Lassan rájöttem: atyám lelkében mindez egyidejűleg volt igaz! Szeretett engem, az eladdig még meg nem tagadott fiát. És gyűlölt is: tudta, hogy miattam kellett elűznie Ismáelt, aki oly kedves volt szívének. Büszke volt rám, mert sokféle képességgel megáldott ifjú voltam, de féltékeny is, mert fiatalságomban sokkal többet remélhettem az élettől, mint ami még őreá várt. Sok álmatlan éjszakámba, sok évembe került, míg megértettem, hogy Istennek tudnia kellett a prófétája szívében lakozó valamennyi érzésről. De ha ez így van, mi szüksége lett volna a próbatételre? Csak az önnön valóságában nem bízó istennek lehet ily fontos a hűség, 387
