Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Bitó László: Izsák tanítása
előttem, melyeket ifjúkorom első' írói próbálkozása során - amikor az Ábrahám és Izsák metafora már megragadta képzeletemet - elképzelni sem tudtam: A biológiai evolúció évmilliós szemszögéből nézve Izsákot most már az emberi nem fejlődésében velünk egyazon másodpercben élő gondolkodónak látom. Innen mindaz, amit az olvasó netán anakronizmusnak vél. Elméjét nem terhelte a maihoz hasonló, robbanásszerűen föltornyosult ismerethalmaz. Nézetem szerint (az akkori civilizáció csúcsán álló Egyiptomot megjárt Ábrahám utódának, népe királyának nevelt) Izsák az ókori görög filozófusokéhoz hasonló, avagy azokat túlszárnyaló bölcsességre tehetett szert. Hogy erről miért nem szól Mózes Első Könyve? Több mint ezer évvel Izsák után, életének, avagy inkább az Izsák-hagyo- mányoknak csupán azokat az eseményeit foglalták az írásba, amelyek az akkori ideológiai, teológiai nézetek felépítéséhez szükségesek voltak. Mintha Izsák csak híd volna az Egy-Istennel szövetségre lépő Ábrahám és e szövetséget mohón kihasználó, csalárdságtól sem visszarettenő Jákob között. Az írásból többet tudunk meg Izsák házasságáról, melyből Jákob született, mint magáról Izsákról, nézeteiről, gondolatvilágáról - az érzelmeiről nem is szólva. Még hiányosabb képet kapunk a pátriárka másik fiáról, Rebeka elsőszülöttjéről, Ezsaúról. De ne feledjük, nem csak Izsák, hanem Ábrahám vagy Jákob gondolatait, tanításait sem ismerjük meg az írásból. Pedig a bölcsesség semmi esetre sem Szókratésszel kezdődött. Hammurábi például - az első ránk maradt erkölcsi kódex szerzője - évszázadokkal előzte meg őt. Sőt, Mózest is. Szókratész bölcsességének fennmaradását is csak Platónnak köszönhetjük. Nem tudjuk, hogy az Izsákról szóló szájhagyományokat valaha is írásba foglalták-e. Ha igen, akkor azok is odaveszhettek Alexandria könyvtárának majd hogy félmillió írást - talán az egész Krisztus előtti irodalmat - tartalmazó, mai szemmel nézve is elképesztő gyűjteményének elpusztításakor. Lehet, hogy valamely üldözött szekta eltemetett Izsák vagy talán Ezsaú örökségeképpen fennmaradt papirusz tekercseket. Ameddig azonban ezeket fel nem fedezzük, meg kell elégednünk azzal, amit a korról, az akkori életről, az utódokról, a létező írástöredékekből az írói képzelet rekonstruálhat. Épp úgy, ahogy meg kellett elégednünk a hihetetlennek tetsző, gigantikus állat- modellekkel, amiket a paleontológusok egy-két csigolya, borda- vagy koponyacsont birtokában következtettek ki, építettek fel. Izsák szavai oly korból erednek - valamikor a Krisztus előtti II. évezred hajnalán amikor a mára belénk rögződött ábrahámi istenkép még csak kialakulóban volt. Századokon át Ábrahám népe gyakran vissza is tért a sok- istenű-istennőjű, az aranyborjúnak hódoló, talán megnyugtatóbb világba, amelyben még egyetlen istenképet sem rögzítettek dogmákba, kanonizált írásba. így bármilyen isten elképzelhető lehetett. Ez a párbeszéd az apa képzelt beszélgetése fiával. Izsák tanítása - mintegy a klasszikus platóni dialógus formájában. De nem csak a filozófia aranykorára kívántam emlékeztetni az olvasót e műfajjal. A Biblia-ihlette sorozatom első könyve, az „Ábrahám és Izsák” sokszereplős regény volt. Ábrahám ugyanis megoszthatta istenképét népével, sőt, messze földről jött szolgálóival is, akiket a körülmetélés jegyében bevont az Egy-Istennel kötött szövetségbe. Ebben a könyvemben az elmélkedő Izsák viszont olyan istenre lelt, akit 386
