Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Bokányi Péter: "Jézus sír Budapest felett"

borozható kispolgárok arca ilyetén vegyesek.” - szól a Brueghel című vers, a kötet nyitó verse.

Az Anonymus hölgye című kötet versei ezt a hétköznapokban deviáns elhivatottságot szólítják/szólaltatják meg. Brueghelt, Van Gogh-ot, Csontváryt, Gulácsy Lajost idézik, Stendhallal, Juhász Gyulával, Schuberttel szólnak: azokkal az alkotókkal, akiknek személyes léte nyíltan, sorsszerűén áldoztatott fel magasabb szempontoknak/értékeknek. Akiknek művében ily módon valóban a tiszta, ó'szinte és lényeges jelenik meg a hétköznapoktól meg nem érint- ve/értve. A Pardi Anna megszólította alkotók nem a mindennapoknak éltek; sorsuk az idegenség a maguk korában, hogy általa részévé lehessenek a múlhatatlannak. ,M állam semmibe küldi a költőket. / A költők semmibe küldik az államot.” - szól a Julien-ötlet című vers.

Fentiek nyomán emblematikusnak tűnnek a kötet Van Gogh-versei. A Most Van Gogh a ciprusokon dolgozik című vers a festőnek azt az életszakaszát idézi, amikor 81 ember aláírta kérvény követelte, hogy Van Gogh-ot őrültek házába zárják; 81 ember teremtette meg ezzel a lehetőséget, hogy a Saint-Rémy-i idegszanatóriumban megszülessenek a Ciprusok, az Út ciprussal és csillaggal című képek, illetve, hogy a művészet története meghatározó alkotásokkal gyarapodjon. „Most Van Gogh a ciprusokon dolgozik. / Kemény zöldben kemény kartonpapír fülhegye zörög, / fülelő égi eb ő a hazug társadalmi jövés-menésben. /Van Gogh hű vincenti örökségéhez. Csavargó, / senkiházi, semmirekellő, semmivagyonú, közhasznú munkára / hiába köteleznék: művész, aki műve veszedelmében él.” (Most Van Gogh a ciprusokon dogozik.)

„Honnan érkezhet az újjászületés hozzánk, akik megsebeztük és feldúltuk a fóldbolygót? Csakis a múltból, ha szeretjük” - szól Pardi Anna kötetének Simone Weiltől kölcsönzött mottója. Az Anonymus hölgye e mottót követi - megfordítva azt. Simone Weil mondataiban jövő, jelen, múlt a sorrend, Pardi Anna kötete múlt, jelen, jövő egymásutánját követi. Előre kerül „a múltból ha szeretjük”, s ebben a ciklusban idézi a szerző a „múlt alkotók árnyait”, Brueghelt, Stendhalt, Jeszenyint, Van Gogh-ot, Schubertét. Az „Akik megsebeztük és feldúltuk a földgolyót” részlettel induló ciklus a közelebbi múltba, illetve a jelenbe tekint: a megidézett alkotók Juhász Gyula, Gulácsy Lajos, Csontváry; a század pedig a „tömeggyilkos, mocskos huszadik” - Orbán Ottóval szólva. Az előző ciklushoz képest újdonság, hogy itt erőteljesebben szólal meg a lírai én, aki eddig csak közvetve, vonzalmai révén vett részt a kötetben. A Mítosz kell ide, nemcsak kenyér vagy A vers folyékony, mint a vér című versek mintegy programot adnak: annak az alkotónak a programját, aki hisz, és a múlt példáin megerősödve erősíti hitét a tisztességben, tisztaságban: az értékesben. Annak az alkotónak a programja, aki feltétel nélkül hisz a versben, az igaziban, amely a lényegit szólaltatja meg, hiszen ,A versen nem fog a rontás, / mert ő fogja meg a rontást” (A vers folyékony, mint a vér.)

A kötet harmadik ciklusa a „Honnan érkezhet az újjászületés hozzánk?” kérdése mentén szerveződik, és a megidézett alakokkal ad választ. Jézus, Luther, Thomas Merton idéződik e ciklusban: akik a hit, a megváltás lényegét hordozzák; a lelki tisztaságot, ami mindenfajta létezés alapja kellene, hogy legyen. Acéllá berendezése egyszerű. / Balra bezárta az ösztönök szekrényét, / az óember óindulatú borotváival. Jobbra / leoltotta a villanyt, az előnyök, hátrányok / fontolgatásának átlagpolgári egyenáramával. / Merton már a

378