Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Bokányi Péter: "Jézus sír Budapest felett"

legkevesebbel is beéri.” (Merton cellája). A legkevesebbel, ami a legtöbb: az értékesnek felajánlott lélekkel/személyiséggel, ami mindenfajta köznapit száműz önmagától.

A Simone Weil - mondatnak ez a megfordítása valamiféle célképzetet sejtet. Amúlt-jelen-jövő sorrend célt tulajdonít az időnek: a célt, ami a megváltás újjászületése. A megváltásé, amikor immár magától értetődően cseng a Végszó című vers, a kötet záróverse, rájátszva a nyitó Brueghel című versre. Addig, amíg a kötet nyitányában Brueghel tiltja meg az árulást, addig a Végszó ban elsődként ,A félelmetes katasztrófák lehetősége”, majd ,Az igazság”, aztán ,A szeretet”. Végül ,Az árulások tömege megtiltja az árulást. Jó' a titokzatos / 3. évezred, 3 intenzív nullával lenullázva ami értéktelen, / ami meghaladott, ami nem szabadság. A végsó' okok is oly / elbűvöló'ek. A teremtményeket átalakítják. / Vagy...” zárul a „Végszó” című vers és Pardi Anna Anonymus hölgye című kötete. A reménnyel zárul tehát a kötet abban, hogy lesz, lehet megváltás. Pardi Anna azonban - lévén korában, valóságában benne éló' alkotó - ad egy módosítószócskát a kétségnek: jó lenne hinni, hogy e szó pusztán szó marad.

Nehéz a szerep, amit Pardi Anna kötetében vállalt. Szólni mindarról, amiről az Anonymus hölgyének versei szólnak; nehéz úgy, hogy ne kísértsen valami túlzó pátosz, anakronisztikus messianizmus. Pardi Anna verseiben ezt küszöböli ki a forma, az avantgárd biztosította formai szabadság, ami elsó'sor- ban a költó'nó' képalkotásában nyilvánul meg. Jellemzó' képei azok a kötetnek, ahol együtt jelentkeznek szakrális és profán elemek (pld. Mária Magdaléna megjelenik egy pesti narkós lánynak című vers), így a jelen köznapi valósága, mint viszonyítási pont legalább annyira hangsúlyos szólam konkrétan meg nem fogalmazottan is a kötetben, mint a vele szembe állított egész, a megidézett alakokon keresztül megjelenő' értékes létezés.

Pardi Anna tökéletesen oldja meg feladatát (a szóhasználat nem véletlen: Pardi Anna azon alkotók közül való, akik valóban hiszik, hogy költó'nek és versnek feladata van a világban). Verseinek hangvétele hitelesíti az elmondottat: a mindennapokban benne éló', azok kaotikus voltát felismerő - s velük szemben a versben, azon keresztül az örök emberiben, az értékesben hívő alkotó versei Pardi Anna alkotásai.

Felsó'magyarország Kiadó, Miskolc, 1999.

379