Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Kakuszi B. Péter: Márai Sándor Németországról

hezen kiismerhető német politikai viszonyok között próbál tájékozódni. A négyéves németországi tartózkodás során ideje jelentős részét tölti utazással, és ennek célja nemcsak az, hogy turistaként ismerkedjen az országgal”, hanem az is, hogy az újságíró szemével lásson. „Utazni kezdtem Németországban s állandóan úgy éreztem magam, mint kiküldött munkatársunk, aki útban van, talán nyomoz is egy rejtély ügyében, amelyet minden titkával és ága- bogával nem sikerült soha megfejteni...”1

A Mihályi Ödönnek írt levelekből elsősorban a németországi tartózkodás kezdeteivel kapcsolatos nehézségekre következtethetünk. J^eipzigről e pillanatban még nincs tiszta képem, s csak nagyon vegyes érzésekről és nagyon vegyes dolgokról írhatok- írja barátjának szóló, Németországban kelt egyik első levelében 1919. október 20-án, majd számba veszi a megélhetés költségeit. Jfgy ebéd 8-10 M. egy reggeli 3-4 M. Hotelben szobák (nagyszerű szobák) 10 M.-től feljebb.”6 Máraitól a megélhetés költségeinek ilyenfajta rögzítése, sőt újságcikkbe foglalása mind a berlini tartózkodás idején, mind a párizsi emigrációban előfordul. (A berlini megélhetés költségeiről a Kassai Naplóban ír4, míg a párizsi árakról egy, a Frankfurter Zeitungban megjelent írásában)5. A magas árakon meglepődő fiatal emigránst ugyan apja ellátta a tanulmányokhoz szükséges pénzzel, de a németországi tartózkodás alatt Márai lényegében folyamatosan anyagi nehézségekkel küszködött. Jipátn, mikor külföldre utaztam, három hónapra előre ideadta a hópénzt. Ezt a jelentős összeget első héten elköltöttem, magam sem értem, hogyan és mire?”6

A négy év során három német nagyvárosban töltött hosszabb időt: Lipcsében, Frankfurt am Mainban, majd Berlinben. Az Egy polgár vallomásaiban erre mégis másként gondol vissza:

,Három városban éltem hosszasabban Németországban: Leipzigben, Weimarban és Frankfurtban” - írja.7 Mégis ugyanebben a műben terjedelem szempontjából is a leghosszabban a berlini évekről ír. Geothe három városa hagyta benne ugyanakkor a legmélyebb élményeket. „Utaztam a nyomában, ösztöneim húztak árnyékába.” - írja mintegy magyarázatképpen.8 Vonzotta az a Goethe, akitől - mint írja - „..nem tanultam semmit. A zseni és műve átalakul légkörré a késői nemzedékek számára...”5

A lipcsei tartózkodást követő gyakori utazgatásait az Egy polgár vallomásaiban a következőképpen indokolja: „Valami elmondhatatlanul fontos és becses megszűnőben volt körülöttem... Sürgős dolgom volt, látni akartam még valamit »eredeti állapotban«, mielőtt bekövetkezik az a félelmetes, definiál- hatatlan változás. Útrakeltem.”10 Tanúja kíván lenni valami számára meghatározhatatlan, pusztulófélben lévőnek, ami többé-kevésbé már a múlt, de a jelenben még tettenérhető.

Az Egy polgár vallomásaiban tíz év távlatából egy-egy jellemző élményt és hangulatot köt minden városhoz. Münchenhez például a forradalom utáni káosz és a még fel-fellángoló utcai harcok emlékét idézi:,Münchenben minden héten megesett valami apróbb uccai ütközet.”11 vagy ,Münchenben talán még idegenebb maradtam, mint máshol”.12 A megszállt Ruhr-vidéken az idegen hatalom elleni szabotázzsal tiltakozó vasutasok maradtak meg emlékként, „... engem megvigasztalt, hogy már egy váltószerkezet is erősebb tud lenni, mint a hatalom.”13 A Kassai Naplóban tucatjával megjelenő német vonatkozású írásait vagy el sem küldi a német lapoknak, vagy azok egyszerűen nem közlik őket.

346