Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Kakuszi B. Péter: Márai Sándor Németországról
Ezek a - főként tehát a Kassai naplóban megjelenő - cikkek témáikban nemcsak azokhoz a városokhoz kötődnek, amelyekben Márai 1921 májusa és 1923 szeptembere között hosszabb-rövidebb ideig élt. Akad néhány olyan cikke, amelyekben hiába keresnénk a leleplezett problémát, a rejtőzködő ellentmondást, az újságíró rejtett feszültségeket feltáró magatartását. Erre példa a Stettin című írása. A Németországot beutazó szerző egyszerűen megfigyel és élményeket ír le, majd ennek okára s egyben céljára is rámutat: egy tájban, egy városban, egy emberben a legfontosabb mégiscsak az, hogy mi személyesen láttuk. ”14 Berlini tartózkodásához kapcsolódik az Esős nap Frankfurtban című írás. Márai rövid látogatást tesz - alig több, mint egyetlen napot tölt - abban a német városban, ahol berlini tartózkodása előtt egy esztendőt élt. A Frankfurtba vezető vonatúton Márait zavaros és földhözragadt, a mindennapi léttől szabadulni nem akaró - vagy nem tudó - útitársak zavaró társasága kíséri. ,JLmberek: amit tízórás úton marhaságot összefecsegtek” - íija.15 A vonatát során fokozatosan belefeledkezik emlékeibe, és ezzel egyidejűleg egyre távolabb kerül a mindennapoktól. Egyre zavaróbbak lesznek számára a mindennapokban élő emberek által közvetített ingerek. Az úton Márai emlékeinek másik színhelyén, Weimaron halad át a vonat. O az emlékek hatására felélénkül, de Goethe városát az útitársak figyelemre sem méltatják. Eis város, börzéje nincs.”16 - értékeli. A nemcsak Berlint és Weimart, de a hétköznapokat és azok problémavilágát is maga mögött hagyó Márai feszülten tapasztalja útitársai érdektelenségét Weimar iránt. Frankfurthoz közeledve már teljesen átadja magát az emlékeknek. JSzervusz, Frankfurt, kiáltom, minden kövedet ismerem. ”17 A frankfurti tartózkodás egy napja egykori kellemes - vagy éppen az idő által megszépített - emlékek ütköztetése a jelen valóságával. Emlékek. Helyek, Frankfurt: asyl, otthon, csönd, békeE8 Az egyik oldalon áll az emlékek világa, az eszményített Frankfurt. A másik oldalon a jelenvaló vidéki város, ahol már semmi sem olyan, mint ahogyan az emlékekben él. Az ott töltött rövid idő az emlékekből való kijózanodás ideje. A napi valóság és az emlékek nagyon távol esnek egymástól, és ennek Márai az okát is megjelöli, bár nehezen fogadja el: Érthetetlen ez. Érthetetlen. Hogy, ha kifejeztél, elhagytál, elintéztél valamit, tőled függetlenül önálló életben él tovább. Egy ember, akit már nem ismersz: él tovább. Egy város: van tovább. Fölháborító. Érthetetlen.”19 A kijózanító élmények sokasága egyetlen forrásból táplálkozik. A viszonyok változtak meg. Elvesztették napi jelentőségüket, emlékké formálódtak. Js- merősöknek kellene telefonálni: nézem a készüléket az asztalon, nem merem megérinteni-”20 A frankfurti egy nap Márai számára - a kijózanodás ideje. A hétköznapok világa és az emlékek birodalmának távolsága áthidalhatatlan. ,r.. úgy érzem magam, mint egy hullagyalázó. Minden halott, amit elhagytál. Nem szabad elhagyni az életet. Ezek a kis példák mutatják. Ki tudja, talán vissza sem lehet jönni?”21 A felismerést követően Márait a honvágy az emlékek élettelen világából a jelen élő viszonyaival teli világa felé hajtja. Ugyanakkor Frankfurt a szerző jelenjében” a helyére kerül. Erankfurt: vidék. Vidéki város... Persze, hogy csak itt lehet élni: itt és a többi vidéken.”22 Mint ismert, Márai 1943-tól folyamatosan jelenteti meg Napló címmel írásait egészen haláláig. Első alkalommal az Új Élet egy 1919-es számában jelentkezik egy Napló című írással, amelyről Fried István valószínűsíti, hogy 347
