Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Gyürky Katalin: A mitikus csábítás lehetősége
társszerzőként vagy csak detektív- vagy csak pornográf, vagy csak mitikus regényként értelmezi a Lolitát: az is-is elve miatt ez nem sikerülhet neki. Azonban van itt még egy tényező, amely elfogadásával a nabokovi írásmód megértése is egyszerűbbé válhatna. Ugyanis a műben van egy olyan részlet, amikor Vivian Damor-Blok, az írónő, akiről már más összefüggésben szóltam, regényt jelentet meg Quiltyről, aki - mint láttuk - Humbert hasonmása. így nem tesz mást, mint Nabokov, aki Humbertről jelenteti meg regényét. Ezáltal Vivian Damor-Blok magának Vladimir Nabokovnak lesz hasonmása, amit nevük anagrammatikus jellege is alátámaszt. Ha pedig Quilty és Humbert az írás miatt is hasonmások, akkor épp az írásával lesz hozzájuk hasonlatos Vivian Damor-Blok is, és maga Nabokov is. Tehát Nabokov Humbert, Lolita, Quilty, Vivian Damor-Blok alakjának felhasználásával nem tesz mást, mint önmagát jeleníti meg különböző szerepekben, így saját személyiségét teszi semlegessé, illetve önmagához való nárcisztikus viszonyát ironizálja. Ha pedig önmagát tudja ironizálni, semlegessé tenni, akkor már kevésbé lepődhetünk meg azon, hogy az itt felejtett mitikus elemekkel is hasonló módon jár el, azokat is degradálja, semlegesíti, mitikus tulajdonságaikat érvényteleníti. De ezeknek az elemeknek éppen a semlegessé tétele az, ami miatt mégsem sikerül kikerülnünk az olvasói zsákutcából. Hiszen a semleges elemek, épp azáltal, hogy semlegesek, nem hordoznak számunkra információt, nem vezetnek Id a zsákutcából. így kimondhatjuk, hogy Nabokov a mitikus (és más) utalásokat és a szereplőket nemcsak arra használja fel, hogy önmagát ezek segítségével ironizálja és semlegesítse, hanem arra is, hogy elrejtőzzön mögöttük, és titkát a tizedik, huszadik olvasáskor se sikerüljön megfejtenünk. Jegyzetek 1 Vladimir Nabokov: A Lolita című könyvről, in.: Nabokov: Lolita, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999, 416-417. 2 Vlagyimir Szolovjov: Három emlékbeszéd Dosztojevszkijről, in.: Az orosz vallásbölcselet virágkora, 1. kötet, Vigilia, Budapest, 1988, 112. 3 Uo.: 116. 4 Vladimir Nabokov: Előadások az orosz irodalomról... in.: Nagyvilág, 1996/7-8, 431. 5 Uo.: 431 6 Lena Szilárd: Russzkaja lityeratura kanca XIX. nacsala XX. véka (1890-1917) tom 1. Tankönyvkiadó, Budapest, 1981, 159. 7 Goretity József: „Olyan ez a ház, mint valami kölcsönkönyvtár...” Vladimir Nabokov Lolitájáról. In.: Nagyvilág 1995/9-10, 751. 8 Vladimir Nabokov: A Lolita című könyvről..., 420. 9 Goretity József: i. m. 754-755. 10 Viktor Jerofejev: Lolita, ili Zapovednij oazisz ljubvi. In.: Vladimir Nabokov: Lolita, Moszkva, Izvesztyija, 1989, 8. 11 Goretity József: i. m.: 755. * Itt jegyezném meg, hogy tanulmányomban Nabokov Lolita című regényének orosz változatára támaszkodom. Ez a változat nem azonos az eredetileg angol nyelven megírt Loütdval, hanem egy másik regény, amely - mint arra később kitérek - éppen a mitologikus elemek fel- használásában és a mitikus utalások alkalmazásának gyakoriságában tér el az angol változattól. A későbbiekben így az orosz változatból vett, általam elemzett idézeteket a saját fordításomban 342
