Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Gyürky Katalin: A mitikus csábítás lehetősége

közlöm, mivel a Lolitát a magyar olvasó az angol változat fordításában ismerheti, az orosz változat mindeddig nincsen magyar nyelvre átültetve.

** Vö. ezzel például Merezskovszkij és Nabokov Gogol-értelmezését (Merezskovszkij: Gogol és az ördög, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1995., és Nabokov: Előadások az orosz irodalomból, Izdatyelsztva Nyezaviszimaja Gazeta, Moszkva, 1996.)

12 Idézi M. Nagy Miklós: Nabokov, Dosztojevszkij... és Freud. In.: Nagyvilág 1996/7-8, 435.

13 Uo.: 436.

14 Vladimir Nabokov: Jó olvasók és jó írók. In.: Nagyvilág 1995/3, 254.

15 Vladimir Nabokov: Lolita, Moszkva, Izvesztyija, 1989, 74-75.

16 Uo.: 75.

17 Uo.: 79.

18 Uo.: 159.

19 Uo.: 160.

20 Uo.: 210.

21 Uo.: 210.

22 Uo.: 156.

23 Uo.: 165.

*** Az Iván és Marja, mint férfire és nőre történő utalás azért érdekes, mert az orosz nyelvben az i van da marja szókapcsolat egy növényt, a kéküstökű csormolyát jelenti. így Nabokov, amikor ezt a kifejezést élő emberek nevének tünteti fel, nagymértékben eltárgyiasítja alakjait.

24 Uo.: 176

**** Itt jegyezném meg, hogy ezen az idézeten keresztül is tetten lehet érni azt a szemlélet- módbeli különbséget, amely a Lolita angol és orosz változata között figyelhető meg. Hiszen ez az utalás az angolból magyarra fordított regényben így szerepel:

JVh'g nem éppen finnyás Lolitámat, az út melléki helyiségek nagy hívét lekötötték az árnyék- szék-jelzések: ’Hapsik-csajok, Jancsi és Juliska, Anton-Antenna, sőt: Csődör-kanca’.”

Tehát itt nem találjuk meg az idézetben az Ádárn és Éva mitologikus utalást. Ez Nabokov tudatos regényírására jó példa: az író az orosz és az amerikai ízlésvilághoz alkalmazkodva építi bele művébe az irodalmi és mitikus asszociációt felkeltő utalásait. Ezek az utalások pedig csak az adott kulturális közegben hullanak termékeny talajra. Nabokov erre olyannyira odafigyelt, hogy például egyik szereplőjét, az írónőt, aki Quiltyről ír regényt, az angol változatban Vivian Darkbloom, az orosz szövegben pedig Vivian Damor-Blok névvel illeti. Mindkét név irodalmi utalást rejt magában. A Darkbloom névből az olvasó Joyce Ullyssesének egyik szereplőjére, Leopold Bloomra asszociálhat. Azonban az orosz kulturális közegben élő befogadó számára a Darkbloom név helyett többet jelent a Damor-Blok elnevezés, hiszen Alekszanclr Biok orosz szimbolista költő neve rejlik benne.

25 Goretity József: i. m.: 754.

26 Vladimir Nabokov: Lolita... 229.

27 Uo.: 235.

***** Mivel Humbert maga is író, és ezáltal hasonmása az itt emlegetett szerzőknek, akkor, amikor ebben az idézetben a mesék szerzőjére degradáló megjegyzést tesz, saját magát, saját írásművészetét is ironizálja, elmarasztalja. Egyébként ez még inkább megfigyelhető a regény angol változatában megjelenő idézetben, ahol Humbert a Jancsi és Juliskát Richard Roe-nak, a Csipkerózsikát pedig Dorothy Doe-nak tulajdonítja, amely szerzők neve hasonló felépítésű Humbert nevének felépítéséhez, és így a hasonmás-jelleg is erősebben megmutatkozik közöttük.

28 Uo.: 230.

29 M. Nagy Miklós: i. m.: 443-444.

30 Nabokov: Lolita... 314-315.

31 Uo.: 76.

32 Uo.: 243.

33 Uo.: 158-159.

34 Uo.: 242.

35 Uo.: 193-194.

36 Uo.: 180.

37 Uo.: 166.

****** Ez az idézet nemcsak a sekélyes környezet érzékeltetése miatt jelentős, hanem azért is, mert Humbert utolsó mondata, a „Tudják, egyáltalán nem volt hová mennie” kijelentés ugyanígy szerepel nem másnál, mint DosztojevszkijnéK!) a Bűn és bünhődés-ben. Ott Marmeladov állítja

343