Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Gyürky Katalin: A mitikus csábítás lehetősége

nem a hanyatlást, itt a Humbert és Lolita közötti kapcsolat hanyatlását is jelképezi. Ezáltal az alma - amelyet az olvasó a regény elején még egyértelmű mi­tologikus jelzőkarónak gondolt - a regény végéhez közeledve nem tartja meg mitikus tulajdonságát, só't, a környezet sekélyes jellegének hangsúlyozójává, annak részévé válik. Tehát ezzel a motívummal kapcsolatban is - ahogy arra már korábban utaltam - az olvasástechnikánkkal van probléma: ha visszafelé tudnánk olvasni a regényt, kapnánk egy sokkal szokványosabb gondolatme­netet. Mégpedig azt, hogy a regény elején (Nabokovnál a végén) semlegesnek tűnő' motívum a regény végére (illetve Nabokovnál az elejére) mitikus értel­mezést kap. így ezt az értelmezést a bűnbeesés motívumával is sokkal egyértelműbben tudnánk azonosítani. Márpedig a bűnbeesés mégiscsak megtörténik, hiszen Humbert és Quilty nemcsak Lolitát keresik, hanem Lolitában az elvesztett gyermekkori édent is újból meg akarják találni, és ezzel kapcsolatban már kérdéses, hogy célt érnek-e? Hiszen, mint már annyi motívummal, az édenkerttel is az a probléma, hogy azok a leíró részek, amelyek megpróbálnák a táj édenkert-jellegét iga­zolni, mindig a posloszttyal, a közönségességgel kell, hogy jelentkezzenek. A tájleírások eleje valóban idilli környezetet mutat, majd egy nabokovi fordulattal a mérhetetlen sekélyességbe csap át. Ennek igazolására néhány példa a szövegből: „Gyönyörűek, szívet tépően gyönyörűek ezek a vadonok, bizonyos álmatag, megénekeletlen önmegtagadás van bennük, ami nem jellemzője többé az én festett, lakkozott, játékos svájci falvaimnak, és az oly sokra értékelt Alpoknak. Megszámlálhatatlanul sok szerető feküdt összeölelkezve, csókolózva a hegy­oldalak puha pázsitján, amely rugalmas volt, mint egy drága matrac a mohán, az üde csermelyek mellett, a monogramokkal ékesített tölgyfák alatt a durva padokon, és a megannyi bükkerdő megannyi kunyhójában. De Amerika vadon­jaiban nem könnyű találni igazán megfelelő miliőt azoknak a szeretőknek, akik a szabadban akarják átadni magukat a legősibb bűnnek és szórakozás­nak. Mérges gazok szúrják szeretője fenekét, megnevezhetetlen rovarok csípik az övét, az erdei szőnyeg éles részecskéi sértik a térdét, rovarok a hölgyéét, és körös-körül lapuló kígyók neszezését hallani, mit is mondok, félkihalt sárkányokét - miközben morzsányi tarisznyarákokhoz hasonló ragadozók ta­padnak hozzá a harisnyakötős fekete és a harisnyakötő nélküli fehér zoknik­hoz egyaránt.”35 Vagy egy másik helyen így ír Humbert: „Körben jukkapálmák, amelyek tiszták, fényesek, de valami fehér moly­lepke undorítóan nyüzsög rajtuk.”36 A sekélyes környezet jelenik meg a használati cikkek ilyen jellegű fel­sorolásában is: „Lepingville vidám városában vettem neki négy kötet képregényt, egy do­boz cukorkát, egy doboz tampont, két üveg kólát, egy manikűrkészletet, egy úti órát világító számlappal, egy gyűrűt - rajta topázzal, egy teniszütőt, gör­korcsolyát, magas szárú, fehér cipővel, messzelátót, hordozható rádiót, áttet­sző esőkabátot, napszemüveget és még néhány dolgot: pongyolákat, sortokat, mindenféle nyári ruhát... Aszállodában külön szobában laktunk, de az éjszaka 340

Next

/
Oldalképek
Tartalom