Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Gyürky Katalin: A mitikus csábítás lehetősége

játszódik, az végeredményben csak kitaláció, és hogy a színpadon, például, nem igazából halnak meg, más szóval, amíg a rettenet vagy viszolygás nem kényszerít bennünket kételkedni abban, hogy mi mint olvasók vagy hallgatók éppen csak részt veszünk egy lebilincselő'játékban.”5 A művészet lebilincselő', isteni játékként való felfogása Nabokov eló'tt már Szologub munkásságának is jellemzője. Szologub ugyanis egy 1902-ben keletkezett versében így fogalmazott: „Szerelmes vagyok a játékomba.”6

Az „isteni játék” eredményéhez, az új világ megteremtéséhez azonban meg kell keresni az ahhoz elvezető legmegfelelőbb utat: így Nabokov Lolitája nemcsak játék, teremtő, isteni játék, hanem több szempontból a keresés regénye is.

A keresés útja Nabokov előtt első pillantásra kitaposottnak látszik: hiszen a nagy elődökhöz, Belijhez, Joyce-hoz és Szologubhoz hasonlóan Nabokov is „hozott anyagból” építi regényét: az irodalmi allúziók sokaságának segítségével teremt új világot, azonban „ő már az irodalmi idézés technikáját is mintegy idézetként kezeli”.7 így az irodalmi idézést, mint eljárást degradálja, hiszen, amint maga is bevallja: „irtózom a szimbólumoktól és az allegóriáktól”.8

Az idézetek miatt az olvasó is kénytelen bekapcsolódni a szerzői játékba, a keresésbe, melynek eredménye közelebb vihetné a megteremtett új világ, a regény megértéséhez. Az olvasó figyelni kezdi a jelzőkaróként leszúrt irodalmi idézeteket, de ezen a ponton a keresés útja a nabokovi játék miatt labirintussá válik, zsákutcába fut: az új világ megteremtéséhez sokszor felesleges idézetek sokasága félrevezeti a jól felkészült, művelt olvasót, azt az olvasót, akire Nabokov mindig is számított.

Ekkor azonban az olvasó előtt új lehetőség tárul fel: magát az alkotóhoz hasonlítva, illetve azzal egy szintre helyezve, attól függően, hogy mely irodalmi allúziókra fogékony, melyek keltenek benne asszociációkat, a Lolitát gondolatban átírhatja detektív-, pornográf, vagy mitologikus regénnyé.

De ekkor az olvasó, aki ilyen módon az író társszerzőjévé válik, újabb zsákutcába kerül: a keresés folyamán ugyanis a mű nem oszlik így szét, ugyan benne rejlik mind a detektív, mind a pornográf, mind pedig a mitologikus szál, de önmagában egyik sem adja meg annak értelmét: csak együttesen, sőt egymásra rájátszva teremthetnék meg az új világot, ez azonban a nabokovi építkezés, a játék miatt lehetetlen: az olvasó hiába válik egy időre egy detektív-, egy pornográf, vagy egy mitologikus regény társszerzőjévé, úgy érzi, ez a világ meg- és felfejthetetlen.

Még inkább meg- és felfejthetetlenné válik akkor, ha a keresés problémáját az írón és az olvasón kívül a mű hőseire is ráruházzuk. A hősök itt a szó szoros értelmében a keresés útján járnak, úton vannak a mű egész folyamán, felidézve egy újabb regénytípusban, a pikareszk regényben szerepet játszó útonlevést és kalandkeresést: Humbert útnak indul, hogy egy-két félresikerült és számításból megkötött házassági kaland után elérje célját, Lolitát. Az úton levő Humbertet és Lolitát a Humbert által Quiltynek gondolt személy fogja keresni, majd ezt megfordítva, Lolitát és Quiltyt veszi üldözőbe Humbert.

Ha azonban figyelembe vesszük Goretity József állítását, mely szerint „Humbert és Quilty több vonatkozásban (mindketten írók, mindketten nim331