Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Gyürky Katalin: A mitikus csábítás lehetősége

GYURKY KATALIN A mitikus csábítás lehetőségei NABOKOV LOLITA CÍMŰ REGÉNYÉBEN „Sem olvasója, sem írója nem vagyok a tanító célzatú prózának... Számomra egy regény csak annyiban létezik, amennyiben - hogy nevén nevezzem - esztétikai gyönyörűséget nyújt számomra, vagyis olyan létérzetet, amely vala­hogy, valahol kapcsolatban áll más létállapotokkal, melyekben a művészet (kíváncsiság, gyöngédség, kedvesség, mámor) a norma. Nem sok ilyen könyv létezik. Az összes többi vagy aktuális jellegű szemét, vagy pedig olyasmi, amit egyesek az ’eszmék irodalmának’ neveznek, s ami igen gyakran szintén ak­tuális jellegű szemét”1 - állítja Nabokov a tanulmányom témájául szolgáló Lolita című regényének előszavában. A szerzőnek ez a kijelentése azért figyelemre méltó, mert megfogalma­zódik benne az író ellenszenve minden olyan humanisztikus és szatirikus, job­bító és világmegváltó szándékkal szemben, amelyet egy irodalmi mű képvisel­het. Például az olyan világmegváltó szándékkal szemben, amelyet Szolovjov szerint a dosztojevszkiji művészet hordoz. Szolovjov úgy véli, hogy a művészet világmegváltó, úgynevezett teurgikus jellegét Dosztojevszkij képviselte alko­tásaiban. „Az a központi eszme, melyet Dosztojevszkij egész tevékenységével szol­gált, a szabad, összemberi egyesülésnek, a Krisztus nevében megvalósítandó világtestvériségnek a keresztény eszméje volt.”2 - olvashatjuk Szolovjov Dosz­tojevszkijről írott három emlékbeszédének egyikében. Ha valóban és teljes mértékben hiszünk az Istenben, újra tudunk hinni az emberben és a minket körülvevő természetben is. Szolovjov úgy véli, hogy Dosztojevszkij a keresz­ténységben találta meg az abszolút igazságot, és „művészi munkásságában sosem ábrázolta úgy a szépséget, hogy az független lett volna a jótól és az igazságtól...”3 Dosztojevszkijnél ez a szépség, amely tehát az isteni igazsággal is azonos - megváltja a világot. Nabokov szerint azonban az irodalom nem arra való, hogy az olvasók felé az isteni, vagy bármely más igazságot, a világmegváltó szándékot képviselje. Tehát nem az irodalomnak kell a világot szolgálnia, hanem a világot kell Nabokov elképzelése szerint potenciális irodalomként szemlélni. Ezért az iro­dalom, az irodalmi alkotás Nabokovnál nem lesz más, mint „isteni játék”.4 Isteni, mert a művész minden alkotásával új világot teremt, és ,igazi, teljes jogú tere mtővé” válva tud a legközelebb jutni Istenhez. „S emellett játék, mert csak addig marad művészet, amíg emlékszünk rá, hogy ami előttünk 330

Next

/
Oldalképek
Tartalom