Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Dragomán Pál: A házinéni
a padláson, gyanakodom, hogy az egész árvizet „Drága jó Dezsőnk” okozta, ő ismerte legjobban a Házat, gyerekjáték lehetett számára valahol kinyitni egy csapot. De ennek már nem volt semmi jelentősége, mindenki csak a Házinéni haláltusájával töró'dött. Mi Makuccal teljesen magunkra maradtunk, senki sem töró'dött velünk többé. A rokonok, Punguczok és Zieglerek vegyesen birtokba vették a Házat, kisírt szemmel hirtelen improvizált gyászruhákban jártak fel-le, bekukkintottak minden lyukba, gyanakodva nézegettek bennünket. Drága jó Dezsó'nkkel” durváskodtak, lopással, a családhoz való hűtlenséggel vádolták. Méltósággal és sok humorral tűrte, nem lázadozott, nem veszekedett, nem próbálta tisztázni harminc év türelmes megalázkodásával megszerzett helyét a Házban. Alig vett tudomást róluk. Csak a lopás vádját utasította vissza a tőle megszokott méltósággal. A Házinéni pedig még mindig élt. Haldoklása hosszúra nyúló és még eddigi tanácstalan életünknél is nehezebben elviselhető korszak kezdetét jelentette. Amíg él, tudtuk, a Házban nem változik semmi. A padlási árvíz, a betegség, a rokonokkal elözönlött lakás légköre csak fojtóbbá, egyre elviselhetetlenebbé tette életünk. Lassan már nem tudtunk ingerültség nélkül még egymásra sem nézni. Hiányoztunk egymásnak, kívántuk egymást, ha együtt voltunk, de világunk már nem volt sem zöld, sem üde, sem illatos. Nem tudtunk elszakadni a Háztól és nem tudtunk ott élni, minden dolgunkat, munkánkat elhanyagoltuk, hogy hazasiethessünk megtudni, van-e változás a Házinéni állapotában. Józsi úr hamarosan megunta virrasztani a Házinéni mellett, lassan leköltözött a boltba, ahol hirtelen sietséggel megváltoztatott mindent. Sorra összeveszett a régi vevőkkel, türelmetlen lett, követelőző és arrogáns. Leginkább csak ékköveivel foglalkozott, öltözékének addigi pedáns rendje is megsínylette a változást. Koszos ingekben, foszlott régi nyakkendőkben láttam járni, elhanyagolta a borotválkozást, olyan lett az arca, mint egy légyszaros pergamen lámpaernyő. Egy hét sem telt el és levette a falról a Házinéninek annyira kedves sósborszesz reklámot, helyére egy temetkezési vállalkozó komor, fekete betűkkel mázolt táblája került: GYÁSZRUHÁK! Horvát és Halász női gyászruha készítő Vállalat A boltot kezdtük elkerülni, egyre jobban visszaszoktunk Szthegoriánhoz. A patika volt az egyetlen hely, ami még megnyugtatóan hatott ránk. Egy este, amikor olyan későig ültem a könyvtárban munkát mímelve, a lázas cselekvés látszatát játszva, hogy végül elbóbiskoltam a folyóirat-halom fölött, és arra ébredtem, hogy az olvasótermi altiszt szelíden rázza a vállam, - zárunk tanár úr, neki mindenki tanár úr volt, aki könyvtárba jár, szóval arra ébredtem, hogy a vállamat rázza, szégyenkező bágyadtan szedelőzködtem elmenéshez készülődve, csak úgy összekapkodva a cédulákat, buta bódulatban mentem ki az előcsarnokba elszívni egy utolsó cigarettát és csodálkozó fájdalmas döbbenettel vettem észre, hogy Makuc ott ül az egyik ablakpárkányon. Soha nem jött utánam a könyvtárba, nem szerette a poros, könyvszagú levegőt, elmondta sokszor, így hát nem is hívtam oda sohasem. És most mégis ott volt. Máskor sötéten ragyogó szemei most bágyadt, fátyolosak, teste szemrehányó görcsbe merevedve kuporodott az ablakfülke homályos, de a könyvtári előcsarnok 316
