Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Vári Attila: Borotvált sündisznó
gon fújta is a számot, s a teremfeleló's tűzoltó felesre vette a világítást. És ez olyan igaz, hogy a zenész most is ott őgyeleg a házunk körül... Anyán borvörös brokátruha volt és konyákig érő kesztyű, s a nyakán egy fekete masnira kötött üres madártojás. Mert ha valaki magához akarta volna szorítani, akkor a tojáshéj eltörik és nagymama mindent megtud. A mátyástojás nem törött el, most is megvan, mert anyukám csak szerelmes volt és nem áldozat. De elveszett az egyik szatén cipője, mert a megveszett férfiak pezsgőt ittak belőle. Anya volt a legszebb a varrodában és olyan tiszta volt mindig, hogy még télen is képes volt a kút melletti dézsából tetőtől-talpig lemosakodni, és most is azt szokja mondani, hogy aki megbámul egy mosakodó lányt, az csak koszt láthat, mert az igazgyöngy a kagylóban van. És anya a bálon csokoládépárfét evett és bólét ivott, s a bálkirálynő választáson olyan sok szavazatot kapott, hogy hajnalban kifogták a lovakat a táncosai a konflisból és ők húzták haza, pedig anya nem is akart menni, mert már eltervezték apával, hogy kiszöknek Amerikába. Apa nagyon okos. Egy nagy egyetemen olyanokat tanít, akikből mindmind doktor lesz, de minden fizetése kevés, hogy kifizesse a háború miatt elmaradt utat. És én is neki szoktam adni a zsebpénzemből összegyűlt spórlást. Mert minden tavaszi vakációban látom, és most arra kell a pénz, anya azért dolgozik otthon is, hogy apa kifizesse a hajójegy árát újra, mert amikor kitört a háború, a társaság nem teljesített, s így elveszett a kölcsön, amiből meg akartak szökni és most újra pénz kell. És akkor én Holivúdban születtem volna, anya táncszínész lenne, mert nem tud angolul, és apa egy nagy halgyárnak lenne a mérnöke. De jött a háború és én is megszülettem és most már nincs is dollár, hogy ki lehessen fizetni véglegesen az én születésemet, az adósságunkat.- Szóval az apád professzor? - kérdezte Tibi és Ildi lesütött szemmel, mintha attól félne, hogy a nyakában hordott mátyástojás összetörik, azt felelte:- Igen, ő papácska. Senki sem röhögött, mert Ildi olyan szépen mondta, hogy „papácska”, hogy még nekem is könnyezett a szemem. Másnap elkezdtük a gyűjtést. Papírt és vasat, üres üvegeket szedtünk össze és Laci kinyomozta, hogy Temesváron volt a háború előtt egy maritim- linesz nevű társaság, és ha megtudnánk a mostani címüket, akkor ki lehetne váltani az Ildi anyjára nehezedő tartozást. De Tibi okosabb volt.-Ha nincs cég, nincs adósság. Ez a dolog úgy sántít, mint az Ildi anyjának cipőjéből kiivott pezsgő. De én kiderítem, mert csak az biztos, hogy van egy rohadt apa - mondta, és az összegyűjtött pénzzel elment Temesvárra. A Bega-csatornán, amelyen az ellenséges jugoszláv határ felé kanyargóit folyami uszályok horgonyoztak már több évtizedes mozdulatlanságban, s Tibi egy öreg matróztól - aki olyan rozsdás volt, mint az egymáshoz láncolt hajók - megtudta, hogy itt, ebben a városban soha sem volt tengeri utazási iroda, s hogy a főtéri Lloyd’s palota sem a hajózási ügynökség épülete, s a maritimli- nesz, amit ő máritimlájnszként adott elő, csupán egy éjjeli bár neve volt még a második háború előtt.- Ismerem azt a professzort - mondta az öreg révész. - Van annak családja 293
