Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - Beke György: Itthon-e a gazda

Magánkézbe került a szalontai vállalatok többsége. A bútorgyár részvénytársaság lett, igazgatója Bondár Imre. Sűrűn támadják román oldalról, hogy „magyar” üzemet alakított belőle. De elhalkulnak a vádaskodások, mivel az üzem jól megy, gyártmányai kifogástalanok, a vállalat nagy üzleteket bonyolít le nyugati cégekkel. És Romániában is ez most a varázsszó: a nyugati export.

Dánielisz Endre nevet, mert amit mond, azt csak nevetve lehet közölni:- Gondoltad-e valaha, komám, hogy egy ilyen csóró tanárból, helytörténészből, mint én vagyok, kapitalista lesz valaha?- Csak nem csaptál fel vállalkozónak?- Olyan kapitalista vagyok, mint amilyent Móricz Zsigmond írt meg novellában. Kapitalista a tanyán, emlékszel rá, ugye? Részvényeket jegyeztem a MESA gyárban, amely utánfutókat készít. Ezt is „magyar vállalkozásnak” tartják, pedig csak annyi igaz belőle, hogy magyar az igazgatónk, Bagdi Árpád. De mi, részvényesek meg vagyunk elégedve a munkájával, ez a fő, nem igaz?

Valódi „magyar cég” a MÓL, amelyik az erdélyi városok közül elsőnek Nagyszalontán nyitott töltőállomást. Abba kötött bele a román nacionalista sajtó, hogy a vállalat jelvényében ott a piros-fehér-zöld szín. Addig nem nyugodtak, amíg ki nem tűzték a benzintöltőre a román zászlót.

Talán az egész világon egyedül itt lobog állami zászló egy jámbor olajkút fölött.

Ha már a gazdasági életet szemlézzük, a munkanélküliségről kérdezem.- Megjelent nálunk is. Eljött, pedig nem hívtuk, a statisztikusok azt mondják, hogy 12 százalékos. Mindenesetre nagyon érezzük a hatást. Kedvrontó, elkeserítő.

Csak a szállodaipar épült le, tűnt el Nagyszalontáról. A főtéri szállóban gyakran nyittattam szobát magamnak, a fogadóban jó kosztot szolgáltak fel, igazi „békebeli” ízekkel. Most egy különös ,háború” űzte el ezt a hangulatot. Katonai egységet telepítettek Szalontára, ez foglalta le a hotel szobáit, a tisztek számára.

Nehezen értem meg, hogy amikor mindegyre a kiváló magyar-román katonai együttműködést, a kölcsönös bizalmat emlegetjük és így készülünk a NATO-ba, miféle támadást akarnak elhárítani a Nagyszalontára, Margittára, Nagykárolyba, a magyar határ mentére telepített román seregek?

Szalontán nem beszélnek erről. De a fogadót sajnálják.

Látom, Bandi, hogy Szalontának megint van saját újságja. Itt mindig igény volt rá. Úgy tudom, hogy voltak saját „házi” lapjaitok, máskor a nagyváradi napilapok teljes szalontai oldalakat közöltek; ezeket itt szerkesztették.- Igen, két nyelven adják ki a Szalontai Naplót, hetente.- Olvasod?- Annál inkább, mivel Arany-kutatóként érdemes számon tartanom a lapot. Eléggé rendszeresen népszerűsíti Arany Jánost a román olvasók körében.- Valahogy fenntartást érzek ki a szavaidból. Nem igazán szalontai lap?- Nem nagyon áll ki mellettünk, magyarok mellett, ha sérelmek érnek

29