Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Beke György: Itthon-e a gazda
vagy jogos kívánságaink vannak. Ebben a vonatkozásban eléggé színtelen és szagtalan. Márpedig a mostani nagyszalontai magyar közönség megköveteli a nyílt állásfoglalást. Ebben nagyon igényesek lettünk. Viselhetne-e más nevet Nagyszalonta magyar irodalmi-művelődési köre, mint az Arany Jánosét? Alapításakor a helyi toliforgatók felkutatását és istápolását, a romániai magyar irodalom népszerűsítését, a magyar-román műveló'dési kapcsolatok építését vállalta. Irodalmi esteket terveztek a városban és a környékbeli magyarlakta falvakban. Elkötelezték magukat névadójuk helyi kultuszának ápolására. Ezzel a kör tudatos örököse lett az Arany Emlékegyesületnek, illetve a még előbbi Arany Emlékbizottságnak, amely nyomban a költő' halála után alakult, 1882-ben. A költő veje, Juliska lánya férje, Szél Kálmán kezdeményezte, hogy összegyűjtsék, megőrizzék Arany János tárgyi emlékeit. Mikor három évvel később Arany László Szalontának adományozta apja bútorait, ruháinak és könyveinek jelentős részét, egy gazdag emlékmúzeum alapjait vetette meg. Újabb tizennégy esztendő múlva a szalontai kegyelet a Csonkatornyot alakítja át a múzeum otthonává, s a bizottság felveszi az Arany Emlékegyesület nevet. Mozgékony irodalmi és helytörténeti társaság: Arany-emlékeket gyűjt, ezzel együtt elősegíti a szalontai folklór begyűjtését, néprajzi kutatásokat támogat, könyveket gondoz, például Visky Károly Arany népe című, sokat emlegetett tanulmányát 1919-ben, Radó Pál Arany-monográfiáját 1930-ban... Meglehetősen zárt, befelé forduló kaszinó-élet helyén, ami Arany idejében jellemezte a város társasági mozgását, a bécsi döntés után, a negyvenes évek elején írók látogatnak el ide újra, Maksay Albertre emlékeznek, Nyíró' Józsefre, Tabéry Gézára, Mécs Lászlóra. Hazajött Zilahy Lajos, a város szülötte.- Legnagyobb izgalommal Sinka Istvánt vártuk, a fekete bojtárt - tekint vissza diákéletére Dánielisz Endre. - Könyveit szenvedélyes érdeklődéssel olvastuk, a hajdúváros parasztvilágának mélyrétegeit tárta fel. Gyakran eljártam a szülőháza előtt, a Rózsa utca sarkán. Közel esik az Arany-házhoz, a Nagy Kölesér utcához... És hogy teljesebb legyen íróavatása a maga városában, Sinka elhozta a gimnáziumba anyját és apját is. Bizonyosan arra gondolt, amit megírt a Fekete bojtár vallomásaiban-, hogy mikor a szalontai gimnázium épületét emelték, 1907-ben, neki csak a téglahordás jutott, nem a tanulás az új falak között. Jelképes volt ez a találkozónk Sinkával: Arany szülővárosában a legszegényebb nép lépett be az irodalomba. Ennek a legszegényebb népnek a nevében fordul a történelem kereke, de egyszerre akkorát, hogy maga körül mindent felborít. Az Arany János emlékeit őrző egyesület mintha fölöslegessé válna. A kiépülő román diktatúra jobban megbízik a maga embereiben, a városi közigazgatásban, az úgynevezett néptanácsokban, mint a valamelyest független értelmiségiekben. A múzeumok irányítását is a pártbürokráciára bízza. Megszűnnek a hosszú múltra visszatekintő erdélyi magyar műveló'dési egyesületek. Erre ösztönösen az egész romániai magyar irodalom és művelődés vállal önkéntes gondnokságot a szalontai Arany-kultusz fölött. 30
