Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Beke György: Itthon-e a gazda
Ez a szemlélet vált rideg törvénnyé, a diktátor egyetlen szavára, és a kétmilliós erdélyi nemzeti közösség tagjaiból „magyar nemzetiségű románok” lettek. Maguk a szalontaiak sem ragaszkodtak már annyira a hajdú névhez. Nemcsak abbeli félelmükben, hogy „elszigetelődéssel” vádolják meg őket a hivatalok, hanem azért sem, mert Nagyszalonta lakosságának többsége már rég nem „hajdúivadék”. A város mostani 14 ezer főnyi magyar népességéből alig 3-4 ezernek az ősei voltak hajdúk, Bocskai seregének katonái; a többiek vagy a környező falvakból költöztek be a városba, Árpádról, Tenkéről, Gyantáról, Bélfenyérről, Tárkányból, vagy Békés megyéből jött iparosok, mint Endre barátom felmenői. Dánielisz Endre:- Új Arany János-szobrunkat is a határok fölött átívelő kapcsolatainknak köszönhetjük. Régi Arany-szobrunk a Csonka-torony bejárata fölött látható, ott ül a költő, lényegében az Arany-múzeum tartozéka a szobor. Stróbl Alajosnak, a korszak legfelsőbb szintjét jelző mesterének az elképzeléseit Kolozsvári Szeszák Ferenc alkotta szoborrá, és 1907-ben avatták fel. Egyúttal a torony bejáratát a déli oldalról a nyugatira tették át... Az új szobor a város képét gazdagítja, a református templom és az iskola között állítottuk fel. Ülő szobor ez is, a költő kezében toll. Egy magyarországi mester, Kiss István műve. Azé a szobrászé, aki a budai Dózsa-szoborcsoportot megalkotta. Nem kért semmi honoráriumot. Sőt, maga adott 100 ezer forintot a bronz megvásárlásához.- Miért kapcsolódik ez a határok felnyitásához?- Kiss István, a Kossuth-díjas művész már 1982-ben elkészült egy Arany János-szoborral. A művész bihari gyökerű, itt akarta felállítani a művet. Csakhogy az akkori városvezetőség hallani sem akart erről. Talán nem is a város elöljárói, hanem a megyei, meg a bukaresti román hatóságok. De hiszen ingyen kapjuk a szobrot, próbáltunk érvelni. „Ingyen sem kell! Ajándékba sem kell! Van nekünk rangos művészetünk. Nem szorulunk rá a magyarországi alamizsnára!”- Azt a szobrot állítottátok most fel?- A művész nagyon elkeseredett. Nem értette a román hatóságok gondolkodását. Bárhol másutt a világon két kézzel kapnának egy ilyen ajándék után, hogy a híres szülött, a nagy költő emlékét ápolják. Ha nem kell Szalontának, Kiss István odaadta Berettyóújfalunak. Az is Bihar, ha Csonka-Bihar is. Újfaluban nagy örömmel fogadták, a gimnázium előtt állították fel. Ott látható most is.- Ez pedig teljesen új szobor?- Kiss István újraformálta Arany alakját... Ezért mondtam, hogy a határok megnyitása nélkül nem lenne második Arany-szobrunk Szalontán. Egy- magunkban szegények vagyunk ahhoz, hogy kifizessük egy ilyen szobor honoráriumát.- Hiszen Szalonta nem volt igazán szegény város soha. Ipara is volt, a város arányához mérten nem is elenyésző. O/ 28
