Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Iszlai Zoltán: Sarolta köztünk járt
az új gépkocsivezető adta elő. Két óra múlva küldték utánunk, hogy - kial- vatlanul - továbbvigyen. Néhány utas, akik fölismerték az összefüggéseket, görbe szemmel nézett az építészre. 0 ezzel nem törődött. Órák óta a várható szállásproblémák foglalkoztatták.- Önök hol vesznek szállást, ha nem vagyok indiszkrét? - fordult hozzánk egyik újabb álmodozásából fölütődve. Megmondtam, hol. Elővett egy könyvet. Hosszan tanulmányozta. Pár perc múlva megjegyezte:-Ilyen nevű utca és hasonló című szálló nincs Dubrovnikban. Felajánlhatom - ideiglenesen - egy-két napra a magam kvártélyát, ha valami zavar támad? Az 1901-es kiadású durazzói bédekker alapján elhangzott fenyegetése nem zavart bennünket különösebben. Én mindenesetre megköszöntem a kedvességét.- Szívesen - válaszolta elmerengve. - Szállásomat jó előre leleveleztük. Szállásadóink, Altorjai István barátom előadása szerint, perfekt franciák. Igaz, válaszolni nem válaszoltak levelezésünkre. Később kiderült, hogy első éjszakáját egy utcán megszólított kövér asz- szonynál töltötte. Egy szobában aludtak, bár függönnyel elválasztva. Reggel franciául kért háziasszonyától borotválkozó vizet és friss tejet. Egyiket se kapta meg. Ettől felháborodva ismét tanulmányozni kezdte az öreg útikönyvet. Akkor találta meg benne azt a válasz-levelezőlapot, amelyet vírusos barátjának húga vitt be - még a László kórházba. A „perfekt” franciák eljugoszlávosodott magyar-olasz családnak bizonyultak, de valahogy megértették Igalyt. Elhelyezték egy - tengerre néző - kis kamrában. Nyaralásunk első napjától építész ismerősünk állandóan a Pile téren szob- rozott. Délelőtt ugyanabban az ingujjban és nadrágtartóban, délután teljes vászonöltözékben láttuk. Aki - mint a város turistáinak kilencven százaléka - útját arrafelé vette, észrevehette fokozatos soványodását.- Házigazdáim valóságos krőzusok - jelezte találkozásaink alkalmával apró fejbólintásokkal.- Egy kivétellel valamennyi ablakuk tengerre néz. Padlójuk márvány. Ajtóikat damasztkárpit vagy brokát szegélyezi. Neoreneszánsz udvarukban versenyt virít a pálma és a füge. Bírom meghívásukat egy búcsúpohár fügeborra. A krőzus Szabadkáról áttelepült bőrpapucskészítő volt. Házacskáját, melyből öreg korára élt, 33 év alatt spórolta össze, hogy fura útitársunk legendákat költsön róla. Tartózkodásunk hetedik napján bevallotta: éttermeket csak „futólag” látogat.- Tört franciasággal szólottám hozzájuk - világította meg dr. Igaly István a helyzetet. - Angollal kevert orosszal is próbálkoztam. Egyikőjük sem hallgatott végig. Türelmetlenségükben az ajtóra mutattak. Feltehetően azt képzelték, kívül tágasabb.- Mit eszik On akkor? - tette fel egyszer Sárika, a jótét lélek a kézenfekvő 199
