Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Zsille Gábor: A remeteszerzetesi mozgalom és a sivatagi atyák
az atyák nevét pedig alfabetikus sorrendbe szedte. Erre vonatkozóan az Előszó a boldog atyák aszkéziséről így ír: „Tudni kell tehát, hogy a szent atyák, akik a majd vázolandó, boldog szerzetesi életnek buzgó követó'i és mesterei voltak, gondosan ügyeltek rá, hogy semmit se magamutogatás végett cselekedjenek, s erre mindenki másnál jobban vigyáztak. Életük legtöbb eredményét elrejtették, túláradó alázatosságukban titokban tartották, s így fejezték be istenes útjukat. Ennélfogva senki sem tudta pontosan lejegyezni számunkra eme erényes életüket. Akik azonban körülöttük szorgoskodtak, röviden írásban hagyományozták át egyes sikeres tettüket vagy mondásukat, de nem azért, hogy az elköltözőiteknek kedvükben járjanak, hanem az utódok buzgóságát igyekeztek felszítani. Az történt tehát, hogy többen, más-más időben, elbeszélés formájában, egyszerű, mesterkéletlen stílusban adták ki a szent öregeknek ezeket a mondásait és tetteit, s mivel csak ezzel az egy dologgal törődtek, igen sok embernek tettek jó szolgálatot. Mivel azonban sokak elbeszélése zavaros és rendszertelen volt - s ezzel bizonyos nehézséget támasztottak az olvasó számára a megértésben, mert képtelenség emlékezetben tartani a könyvben szétszórtan található különféle gondolatokat - éppen ezért betűrendet alkalmaztunk, amely rendezettségénél fogva megkönnyítheti a megértést, és biztos hasznára szolgálhat azoknak, akik a művet forgatni akarják.”7 Látjuk, hogy témánk szerves egész, minduntalan önmagára utal vissza, és szinte egész idő alatt a kimondhatatlant igyekeztünk megfogalmazni. Bármit is mondtunk, mindvégig ugyanarról beszéltünk: az emberi lélek Isten utáni vágyáról. A remeteszerzetesi mozgalom népszerűségének magyarázata éppen e vágyból eredeztethető: a keresztényüldözések elmúltával, az egyházi élet konszolidálásával egyidejűleg ők folytatták azt az életideált, amely az ember Istennel való teljes egyesülésére törekedett, s amelyet addig a vértanúk testesítettek meg. Az Előszó befejező sorait idézve záijuk le gondolatsorunkat: „Sok könyvet átvizsgáltunk, felkutattunk, amit csak lehetett, s mindezt belesűrítettük a fejezetekbe, hogy mindenből lelki hasznot merítve, (...) méltóképpen éljünk ahhoz a hivatáshoz, amelyet az Úrtól kaptunk, és örököljük az 0 országát. Ámen.”8 Felhasznált, irodalom Adriányi Gábor: Az egyháztörténelem kézikönyve (München, 1975) Baán István: Az atyák bölcsessége (Holnap Kiadó, 1991) Hamvas Béla: Az öt géniusz (Életünk Kiadó, 1989) Hamvas Béla: Eksztázis (Medio Kiadó, 1996) Molnár Tamás: Utópia vagy örök eretnekség (Szent István Társulat, 1990) Szántó Konrád: Egyháztörténelem I. (Budapest, 1981) Szunyogh Xavér Ferenc: Az első remeték és szerzetesek világából /. (Szent István Társulat, 1944) Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma (Szent István Társulat, 1988) 158 7 Baán István: Az atyák bölcsessége (Holnap Kiadó, 1991), 9. oldal 8 Uo., 10. oldal
