Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Tóth Péter: Egy befejezetlen és kiadatlan toldalék a múlt század első harmadából

TÓTH PÉTER Egy befejezetlen és kiadatlan toldalék a múlt század első harmadából HORVÁTH JÓZSEF ELEK: A’ MAGYAR SZÉP NEM’ TUDÓSI ÉS ÍRÓI Előszó a toldalékhoz A szombathelyi papi szeminárium egykori növendéke, a később jogi, majd tanári pályát választó Horváth József Elek (1784 k.-1835) nem tartozik a múlt század első felének ismert literátorai közé.1 Néhány verse, dolgozata megjelent ugyan a kor folyóirataiban (Erdélyi Muzéum, Tudományos Gyűjtemény, Sas stb.), alkalmi költeményei is napvilágot láttak, mégsem ezek, hanem inkább irodalmi kapcsolatai (Kazinczy, Berzsenyi, Dukai Takács Judit, Helmeczy Mi­hály, Döbrentei Gábor stb.), illetve egy neki tulajdonított történelmi dráma keltették fel a filológusok érdeklődését.2 Rövid ideig tartó akadémiai működése sem hozott kiemelkedőbb eredményeket. Leveleiben több alkalommal is szá­mot adott önálló munkáiról, fordításairól, beszámolt literátori terveiről. Élete végéig eredménytelenül keresett támogatókat műveinek kiadásához. Iro­dalomtörténeti, poétikai, stilisztikai kérdéseket elemző könyve csupán 1836- ban, posztumusz műként hagyhatta el a sajtót.3 Kézirathagyatéka mégis megérdemli a figyelmünket;4 különösen azért, mert ebben található Dukai Takács Judit verseinek Horváth által össze­állított, kiadásra előkészített kötete.5 A könyv az alábbi négy részre tagolódik: Dukai Takács Judit Munkái Kiadta Horváth Józs[ef]. Elek (I - XIV. fogásban) 1. rész (Énekek); Dukai Takács Judit Munkái Kiadta Horváth József Elek II. rész (I -XVIII. fogásban) Levelek; III. A’ Magyar Szép Nem’ Tudósi és írói irta Horváth József Elek. Az utolsó fejezetben Dukai Takács Judit autográf versei olvashatók. Tekintsük át röviden a kötet előzményeit és talányait! A jogi gyakorlatát Sárváron végző Horváth Elek 1811-ben szerzett tudomást a dukai poétriáról. Még ebben az esztendőben levelezésbe kezdett vele, néhány alkalommal pedig személyesen is felkereste. Rövidesen afféle mestere, tanácsadója lett Judit­nak. Tanította, biztatta a versek iránt érdeklődő leányt; kapcsolatai révén hoz­zájárult ahhoz, hogy híre keljen a „magyar Saphónak”. Levelezésük főképp ízléstörténeti szempontból érdemelne nagyobb figyelmet. A kézirathagyaték többek között azt példázza, hogy a XVIII. század végi Molnár Borbála - és 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom